Első órám vezetésből

Tegnap délután végre sor került az első gyakorlati órámra, amit gondoltam, megosztok veletek is, a jogsihoz vezető utam részeként. Vasárnap beszéltem az oktatómmal, és akkor tudtam meg, hogy már kedden elkezdődhet a gyakorlati oktatás. Nagyon örültem neki, végig lelkes voltam, még meg is lepett, hogy előtte való nap sem voltam egyáltalán ideges. Na, aztán aznap reggel már egy kisebb gyomorgörccsel keltem, ami csak fokozódott a nap során. Bármivel is próbáltam lekötni magam, egész nap csak a délutáni óra járt a fejemben, és leginkább az, hogy vajon lesz-e vihar, vagy sem. Végig szép idő volt, de az előrejelzés 51%-os esélyt mutatott arra, hogy zivatar lesz a délután folyamán.

Mondanom se kell, amint elindultam a buszmegállóhoz, eleredt az eső. Aztán a városba érve még sütött ugyan a nap, de hihetetlen gyorsasággal közeledtek a baljósan fekete fellegek. Mivel majdnem egy órát kellett várakoznom, így egyre csak idegesebb lettem. Alapvetően nem félek a vihartól, de nem tűnt túlságosan biztatónak az, hogy az első órám dörgések és villámlások között teljen… Mielőtt elindultam volna a gyakorlópályára, szakadni kezdett az eső. Dörgésnek azonban szerencsére nyoma sem volt, így kicsit fellélegeztem. Most is – mind mindig – majdnem 15 perccel előbb odaértem, így várakozhattam az esőben. Aztán megérkezett az autó, amit még egy másik diák vezetett, de beültem mögéjük. Ekkor derült ki, hogy csúszott a forgalmi vizsga, így az egész nap felborult. Mondtam, hogy nem gond, elérem így is visszafelé a buszt. Mentünk még pár kilométert a városban, majd vissza a pályára, ahol én következtem.

automatic driving lessons image

Természetesen azzal kezdtem, hogy elmondtam, sosem vezettem még életemben. Ez kicsit meglepte az oktatómat, de egyáltalán nem rémült meg tőle. Először átvettük azt, hogy indulás előtt mik a teendők. A KRESZ vizsgám már több, mint egy hónapja volt, így egy-két dolgot elfelejtettem azóta, de rögvest eszembe jutott minden, amint említésre kerültek a részletek. Beállítottam az ülést (a kormányt nem lehetett), a belső és a külső tükröket, majd jöhetett a gyújtás és a kézifék kioldása. Ezután a műszerfalon felgyulladó piktogramokat vettük át, amik nagy részére emlékeztem. Leállítottam az autót, majd utána újból gyújtás, és legnagyobb meglepetésemre indulás. A legjobb barátnőm ugyan mondta, hogy ő is vezetett már az első órán, de én úgy gondoltam, hogy mivel még előtte sosem próbáltam egy métert sem menni, így nem vállalja be azt, hogy elvezessem a  kocsit, de tévedtem.

Felengedtem a kuplungot, és elindultunk, lépésben. Ekkor még a gáz közelébe sem tehettem a lábam, és nem is bántam, mert valljuk be őszintén, rémisztő lett volna első vezetésnél gyorsan menni. A kormány mozgatásába szinte azonnal belejöttem, csak annyit gondom volt, hogy a kanyarok után az út jobb oldalára érkezzem vissza. Picit manővereznem kellett, de nem baj, majd megszokom. Ezek után szlalomoztam egy kicsit, kikerültem több parkoló autót, majd a KRESZ szabályaitól függetlenül megálltam az első keresztezősénél. Még jó, hogy így tettem, mert egy balról érkező furgon lassítás előtt hajtott át előttünk, pedig nekünk lett volna elsőbbségünk. Az oktatóm el is mondta, hogy rögvest kaptam egy remek példát olyan esetről, amikor a forgalmi partnerünk nem ismeri a KRESZ-t. Nem elég, hogy a jobbjáról érkeztünk, ő még murvás útról is jött, így mindenképp elsőbbséget kellett volna adnia nekünk. Ezt viszont nem tette. Még jó, hogy eldöntöttem, eleinte mindig megállok, mindenkit elengedek, mert simán belém jöhetett volna balról (jó, persze az oktatóm biztos lefékezett volna helyettem, meg egyébként is haladtam vagy 4 km/h-val…). Ezek után megkerültem egy fát, majd elindultam vissza, ahol parkoltunk. Ott vettem egy nagy bal kanyart, és újból végigmentem az előző útvonalon. Összesen három kört mentem, az utolsóban már a gázpedált is használtattam, kemény 20 km/h-val haladtam, ami még így is olykor soknak tűnt. 😀 Nem baj, majd belejövök a dologba.

driving lessons roscommon, driving lessons longford, and driving school athlone image

A következő órám péntek kora reggel lesz, ami azért is lesz jobb, mert egy: már vezetem, kettő: nem lesz annyi időm idegeskedni előtte, hanem felkelés, elkészülés, busz, majd irány a pálya. Megmutatta az oktatóm, hogy milyen kis vezetési füzetem lesz. Abban írjuk majd fel az órákat, és azt, hogy hány kilométert mentem. Összesen 580 km-t kell tennem a forgalmi vizsga előtt. Javarészt városi vezetés lesz, annak a negyede országúti, majd két éjszakai vezetés is. Ezt egyelőre még nem tudom, hogy oldom meg, mivel egyre később világosodik, a buszközlekedés este pedig egyenlő a halállal… Na, majd megoldjuk, maximum hazahozom magam a kocsival. 🙂 Összességben nagyon élveztem az első vezetésemet, amint elindultam az autóval eltűnt az összes félelmem. Már most érzem, hogy nagyon fogom szeretni, és reménykedem, hogy mindent hamar megtanulok majd.

Szeretnétek, ha beszámolnék több órámról is? Esetleg indítsak róla vlogot? Szerintem az oktatóm benne lenne a felvételekben. 🙂

Képek: WeHeartIt.com

Ivy Island © All Rights Reserved

 

Reklámok

Írók hét főbűne tag

Ez egy különleges kérdésekből álló tag, kifejezetten olyanok számára, akik írással foglalkoznak. Nos, én csak hobbiszinten teszem ezt, de bevallom, nem bánnám, ha egyszer megélhetnék belőle. 🙂 Poppy volt olyan aranyos, és rám is gondolt a tag végén, amit ezúton is köszönök neki. Másokat én szerintem nem fogok megjelölni, de mindenki nyugodtan csatlakozzon, aki szeretne! 😉

Az egész tag eredetileg INNEN származik.

Kérdések:

 

  • Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?
  • Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted olyan jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?
  • Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?
  • Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?
  • Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?
  • Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?
  • Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?

Na, akkor lássuk most egyenként!

Kevélység: igazság szerint egy ilyen sincs. Az építő kritikákat mindig megfogadom, még akkor is, ha eleinte úgy érzem, megírtam az újabb Bibliát. (Bevallom, ilyen még nem történt.) Első és legnagyobb kritikusom az édesanyám, aki nagyon szeret olvasni, és anno ő is próbálkozott az írással; igaz ő inkább verseket alkotott, nem pedig regényeket, mint én. Ettől függetlenül ő nagyon jól látja a dolgokat, ezért mindig próbálom megfogadni a tanácsait. 🙂

book, glasses, and writing image

Kapzsiság: szerintem ez nem kapzsiság, hiszen az ember a filmekért és sorozatokért is fizet, ha mást nem akkor a TV vagy a net havidíjat. Akkor miért is ne kérnénk pénzt egy-egy könyvért? Ettől függetlenül fontos az, hogy legyenek mindenki számára elérhető történetek is, ezért imádom a Wattpadot. Na, de visszatérve az eredeti kérdésre: volt már ilyen történetem, amit megjelentetésre érdemesnek találtam, sajnos bele is estem egy online kiadó csapdájába, de tanultam a leckéből. Azóta csak Wattpadon osztom meg a regényeimet. Őszintén szólva, most, visszatekintve csak a jelenleg íródó, Fillandrya – A köd királysága c. regényemet jelentetném meg úgy igazából. A többi sem rossz, de inkább gyakorlásnak mondanám. 🙂

Bujaság: igazság szerint ma már fogalmam sincs, mi számít korhatárosnak. Részletekbe menő szexuális jelenetet még nem írtam, és szerintem nem is fogok, mert felesleges. Mindenkinek van annyi képzelőereje, hogy továbbvigye a dolgot, nem kell itt minden apró mozzanatot leírni. A kevesebb több! Véres jelenetet sem igazán tartalmazott még egy regényem sem, bár A Bátrak Falkája első részében volt akasztás, de abba sem mentem bele részletesen…

Irigység: volt, pont egy évvel ezelőtt, körülbelül. Nagyon tetszett a sztori és az író hangneme is, így nem csoda, hogy több ezres olvasottságnak örvend(ett). Nem is mondanám igazából irigységnek. Pusztán csak csodáltam, hogy milyen jól képes megfogalmazni a gondolatait, főleg egyes szám első személyben (én mindig harmadikban írom a regényeimet, elbeszélőként). Persze szerettem volna, ha az én történeteimet is ennyien látják, de tudtam, hogy ezért bizony meg kell dolgozni. Hibája biztos volt, de én annyira szerettem, hogy nem emlékszem rá. 😀

app development and mobile app development image

Falánkság: igen, egyszer. Aztán persze az lett a végeredménye, hogy az egyiket tovább írtam, a másikat pedig félbehagytam. Azóta is ott hever valamelyik dobozban, arra várva, hogy valamikor kezdjek vele valamit. Majd talán, egyszer… 🙂

Harag: ilyet még nem tettem, csak a saját sérelmeimet vittem át a történetbe, hogy mások is megtudják, “nem minden arany, ami fénylik”. Mondanom se kell, hogy nem lett a legjobb művem, de hát gyakorlásnak jó volt. A karakterekre visszatérve: természetesen mindegyiket úgy formálom meg, hogy a tapasztalataimból veszek mintát. Hol a saját tulajdonságaimat, hol az általam elvártakat, hol pedig másokét veszem elő, de sosem vezérelt még bosszúvágy. Felesleges. Mindenki megkapja, amit megérdemel. Csak türelmesen várjuk meg!

Lustaság: komolyan mondom, ilyen sem fordult még elő velem. Mindegyik regényemet, amit félbehagytam, azért tettem, mert nem éreztem elég jónak a történetet, vagy már nem tudtam továbbvinni/fejleszteni. Alapvetően lusta természet vagyok, de nem akkor, ha írásról van szó. Ha valamiben nagyon hiszek, akkor akár naponta 6-7 oldalt is képes vagyok írni. (Mint például most a már az előbbiekben említett regényem esetében. Self-promotion: KATT IDE a könyvért.)

Nagyon jók voltak ezek a kérdések, lelkesen válaszolgattam meg mindegyiket. Még egyszer köszönöm Poppy, hogy részese lehettem ennek! ❤

Képek: WeHeartIt.com

Ivy Island © All Rights Reserved

Szorongással teli mindennapok + tippek a csökkentésére

Néhány bejegyzésemben már megemlítettem, hogy bizony nekem is sokszor okoz gondot a szorongás. Külön cikket azonban nem szenteltem neki, pedig fontos, hogy beszéljünk róla. Az angolban szerencsére különválasztják a szorongást a pánikbetegségtől, sőt az angolszász kultúrában már azt is tudják, hogy egy-két pánikroham még nem jelenti azt, hogy valaki pánikbeteg, hiszen az a “mezei” szorongásnak is lehet tünete. Na, de eléggé előreszaladtam a témában.

Térjünk vissza a szorongáshoz, és egy számokkal reprezentált tényhez. Sajnos még mindig eléggé tabu erről beszélni, pedig csak az Egyesült Államokban több, mint 40 millió felnőttet érint ez a probléma. Egyáltalán nem újkeletű dolog, bár tény, hogy ma már más hatások váltják ki, mint régebben, például a világháborúk idején. Van, aki eleve úgy születik, hogy sokkal érzékenyebb mindenre, sokkal egyszerűbben válik feszültté, én is közéjük tartozom. Aztán vannak olyanok, akik egy-egy traumát követően szembesülnek a szorongás fullasztó érzésével. Egyik sem jelent egyértelmű betegséget, tehát ha átestél már komolyabb szorongáson, vagy egy-két pánikrohamon, attól még lehetsz makk egészséges.

girl, grunge, and dark image

Mint ahogy azt említettem, nekem már egészen pici korom óta együtt kell élnem a szorongással. Kisgyermekként ez természetesen másként nyilvánult meg, mint manapság: kivertem a nagy hisztériát, aztán vége volt. Lement a stressz, kiadtam magamból a félelmeit, és mentem tovább. Igen ám, de ahogy kezdtem idősödni, már nem volt elfogadott az, ha elkezdek bömbölni indulás előtt, mert éppenséggel nagyon félek. Ennek következtében kénytelen voltam visszafojtani az érzelmeimet, ami nem vezetett sok jóra. A kisebb-nagyobb félelmek csak halmozódtak, anélkül, hogy levezettem volna valahogy a stresszt. Emlékszem, hogy minden egyes reggel szabályosan rosszul voltam, amikor iskolába kellett mennem. Ehhez mondjuk hozzájárult az is, hogy szinte mindvégig gúnyoltak, bántottak, szerencsére nem fizikailag, bár lehet, hogy azt nem cipeltem volna olyan sokáig… Na, de lényeg, ami lényeg, borzasztóan fájt a gyomrom, a torkom állandóan összeszorult, sokszor hallottam a saját szívverésem, főleg egy-egy felelet, vagy piszkálódás előtt/alatt. Mindig is egy izgulós fajta voltam, még a mai napig is képes vagyok mindent túlidegeskedni, holott pontosan tudom, hogy nincs semmi értelme.

Így éltem hát a mindennapjaimat. Aztán az érettségit egész könnyedén letettem, majd jött az első pofon: nem jutottam be egyetlen általam választott egyetemre sem. Vagyis egy helyre igen, de oda végül nem mentem el, mert rájöttem, hogy nem nekem való. Itt már elkezdődött a nagyobb fokú szorongás, de ettől függetlenül sikeresen megszereztem a középfokú nyelvvizsgámat, majd jöhetett az újabb próbálkozás egy év elteltével. Ekkor már felvettek arra a szakra, amire menni szerettem volna. Eleinte nagyon lelkes voltam, de aztán hamar vége lett: rájöttem, hogy ez az egyetem sem olyan, mint amilyennek kívülről látszik; egyáltalán nem olyan nívós, a tanárok szinte semmit sem oktatnak. Már ezek miatt is magam alatt voltam, aztán jött egy családi tragédia, amit nem szeretnék kifejteni, legyen elég annyi, hogy egy közeli családtagom hirtelen halált halt. Finoman fogalmazva nem voltam rá felkészülve. Ez volt az első eset, amikor úgy istenigazából szembetalálkoztam a halállal, hiszen a nagyszüleim vagy a születésem előtt, vagy nagyon kicsi koromban meghaltak, így nem volt emlékem a gyászról. 19 évesen azonban pofán vágott, és olyan erővel, hogy évekig nem tudtam belőle észhez térni.

art, girl, and broken image

A kezdeti sokk után még nem volt semmi gond, sőt, én tartottam mindenkiben a lelket, segítettem, ahol tudtam. Igen ám, de az ember ereje véges. Körülbelül fél év után elkezdődtek a pánikrohamaim. Rettegtem a haláltól, nagyon megijedtem, nem tudtam, hogyan tehetném magam túl rajta. Addig is tudtam, hogy mindenki meghal, aki megszületett, de akkor tudatosult bennem igazán, hogy egyik pillanatról a másikra vége az életnek, kész, nincs tovább. Ezek után bárhová mentem, attól rettegtem, hogy én is meghalok. Tudom, bután hangzik, és az is, de az agyam így reagált mindarra, amit átélt. Ennek következtében volt, hogy hetekig ki sem mozdultam otthonról.

Aztán idővel könnyebb lett, szedtem különféle növényi eredetű nyugtatókat, de nem használtak semmit, jártam pszichológusnál is, de csak egyszer, mert hamar rájöttem, hogy ez nem nekem való. Sosem szerettem a problémáimról beszélni, pláne nem egy vadidegennel, aki mit sem tud arról, hogy én min megyek át. Nem rosszindulatúan mondom, csak hát hogy is tudná, ha ő maga még nem élt át hasonlót. Így hát a saját kezembe kellett vennem a gyeplőt. Egyszer elköltöztünk Balatonra, azt hittem, hogy ott jobb lesz, de borzasztó szomszédokat fogtunk ki, akik megkeserítették a mindennapjainkat, így ott sem voltam képes megszabadulni a félelmeimtől. Aztán, tavaly végre sikerült eladnunk az ottani házat és elköltöztünk kissé távolabb, az északnyugati országrészbe. A nagy kert, és a fokozottabb biztonságérzet végül meghozta a gyümölcsét: már ezerszer jobban vagyok lelkileg, sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb. Félelmeim most is vannak, szorongani is szoktam, de össze sem lehet hasonlítani azzal, amivel anno meg kellett birkóznom. Ma már az esetek 90%-ában tudom kezelni a félelmeimet és ez a lényeg.

anxiety image

Na, de milyen tanácsot adhatnék azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint én? Először is tudnod kell, hogy az egész szorongás a fejedben játszódik le. Ha kisebb a probléma, ha nagyobb (pl. pánikroham), magadnak idézed elő. Ez egy olyan helyzet, amiben a saját magad ellensége vagy. Ezért is olyan nehéz kiszakadni belőle, hiszen ördögi egy körről beszélünk. Fontos, hogy tisztában légy azzal, hogy mindenki fél. Nincs olyan ember a földön, aki ne félne valamitől, és ezt nem kell szégyellni. Nem szabad emiatt rosszul érezned magad! Én is így tettem egykor, azt hittem, hogy gyenge vagyok,és értéktelen, de ez nincs így. A félelmeink nem tesznek minket kevesebbé! A kulcs azonban az, hogy ne engedjük át a gyeplőt nekik. Ne hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk. Ez borzasztóan nehéz. Tudom, hogy most sokan azt gondolják: mondani könnyű. Nem, egyáltalán nem az. Én is átéltem a poklot, tudom milyen az, amikor a félelmeink szó szerint lebénítanak. De harcolnunk kell. Nem szabad hagyni, hogy ellehetetlenítsék az életünket.

Ha nekem sikerült megtanulnom irányítani a gondolataimat, akkor nektek is fog! Nagyon nehéz feladat, nekem is több évembe került, ezért fontos, hogy türelmesek legyetek. Ne legyetek túl szigorúak önmagatokkal szemben, mert az sehová sem vezet. Próbálkozzatok, és próbálkozzatok. Újra, meg újra. Fárasztó, borzasztóan az, de megéri. Minél többször próbáljátok irányítani a félelmeiteket, egy idő után annál könnyebben fog menni. Egyszerűen csak hagyjatok magatoknak időt. Amint érzitek, hogy elkezd rajtatok úrrá lenni a szorongás, már a legelső pici tüneteknél álljatok meg, és gondoljátok végig mi okozza ezt. Az, hogy suliba/munkába kell menni? Netalán az, hogy egy olyan emberrel kell találkoznotok, akit nem kedveltek? Vagy egy vizsga miatt szorongtok? Esetleg egy megoldatlan probléma frusztrál? Fontos, hogy találd meg az indokot. Azt, ami a szorongásodat éppen okozza. Ha ez megvan, akkor magyarázd el magadnak, hogy attól, hogy idegeskedsz, még nem lesz könnyebb. Sőt, minél jobban szorongsz, annál nehezebb lesz, legyen bármiről is szó. Ezen kívül ne kezdj el mindenféle rosszat gondolni, ne próbáld meg lejátszani azt, hogy mi lesz, mert úgysem az fog történni, amit elképzeltél.

worry, quote, and never image

Végy pár mély levegőt, és tisztítsd ki az elméd. Tudom, elképesztően nehéz, de ha te akarod irányítani az életed, akkor ezt meg kell tanulnod. “Minden fejben dől el” – tartja a mondás, és ez a szorongásra végképp igaz. Ha nem magyarázod meg magadnak, hogy az egész idegeskedés felesleges, ha nem realizálódik benned, hogy az egészet tulajdonképpen te okozod magadnak, akkor nem tudsz belőle kimászni. Ezen kívül ami még nagyon nehéz, de annál fontosabb, az az, hogy bízz magadban. Enélkül ugyanis nem fogsz tudni szembeszállni a félelmeiddel. Bíznod kell abban, hogy elég erős vagy ahhoz, hogy elviselj bármit, ami az utadon következik. Az ember nagyon szívós, sokkal többet kibír, mint azt a legvadabb álmaiban gondolná. Ezt én is alátámaszthatom. Tudd, hogy erős vagy, ahogy azzal is légy tisztában, hogy félni emberi dolog. A lényeg, hogy ne add át a kormányt a félelemnek, mindvégig maradjon nálad. Olyan ez tényleg, mint a vezetés. Ha nem figyelsz eléggé, ha nem tartod mindkét kezed a kormányon, akkor baleset érhet. Mindig ez jusson eszedbe. Ahhoz, hogy megelőzhesd a bajt, észnél kell lenned. Irányítanod kell a gondolataidat, és bíznod kell magadban. Kegyetlenül nehéz, de egyáltalán nem lehetetlen feladat.

Végül, de nem utolsósorban elengedhetetlen, hogy merj változtatni. Ha egy adott helyen vagy kapcsolatban nem érzed jól magad, akkor merj lépni. Az ugyanis nem jó, ha csak a félelmeid miatt maradsz. Mert félsz, hogy mit kezdesz majd egyedül, vagy félsz, hogy mi lesz egy új városban, találsz-e majd megfelelő állást, stb. A változás az esetek többségében sokkal többet használ, mint bármi más. Gyógyító hatása van. Mi sem bizonyítja ezt jobban az én esetemnél. Az előző házban/környezetben nagyon rosszul éreztem magam. Ezért sokat féltem, erősebb volt a szorongásom is. Mióta azonban elköltöztünk rengeteget fejlődtem, már sokkal erősebb vagyok, mint akár egy évvel ezelőtt.

Remélem, hogy ezzel a bejegyzéssel segíteni tudtam. Ha valakinek még van kérdése, vagy hozzászólni valója a témával kapcsolatban, az nyugodtan írja meg kommentben! 🙂

Képek: WeHeartIt.com

Ivy Island ©, All Rights Reserved

Glamour napok 2019 tavasz – 0. nap

Az idei első Glamour napokat a szokásomhoz híven a nulladik napon kezdtem – és valószínűleg be is fejeztem – a dm és a Rossmann kuponok egy részének felhasználásával. Mivel ezek az üzletek korábban nyitnak, így már reggel le tudtam mind a két üzletet, és szerencsére egyikben sem volt nagy tömeg – bár vidéken ez nem is annyira jellemző. Nézzük, miket szereztem be kedvezményesen! 🙂

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Kivételesen a Rossmann-ban vásároltam több mindent, mivel ott a kuponos kedvezményeken felül még a 10%-os végösszegkedvezmény is hozzáadódott a vásárláshoz. Ezt kihasználva a fent látható termékeket szereztem be. Részletesebben:

  • Adidas dezodor (abban az illatban már nem volt, amit egyébként használni szoktam)
  • Miss Sporty körömlakkok (ebből kivételesen hármat is vettem, mert az utóbbi hónapban sok beszáradt és ezeréves darabot kiselejteztem)
  • Rimmel Lasting Finish alapozó – korrektor-szerű applikátora első ránézésre megtetszett
  • Makeup Revolution korrektor – az eddig használt Rimmelesem már erősen kifogyóban van, ráadásul ez egy sokkal világosabb árnyalat, így többet is használ
  • Makeup Revolution szemhéjpúder paletta – nem tudtam neki ellenállni, na. 😀 A végösszegkuponnal együtt ráadásul 40%-al olcsóbban szerezhettem be, csodaszép árnyalatokat! (hamarosan jön a külön vélemény róla)
  • Wilkinson Quattro borotvacsomag – ez mindig kell, ráadásul most fedeztem fel ezt a papayás változatot, kíváncsi leszek rá 🙂
  • Nivea kétfázisú micellás víz (lemaradt a képről) – ez is jókor jött
  • Isana hajbalzsam – ezt igazság szerint borotvagél helyett használom. Sokkal selymesebb lesz tőle a bőröm, ráadásul még olcsóbb is
  • fotók – örömmel láttam, hogy a rögtön kinyomtatható fényképekre is volt egy 25%-os kedvezmény. Igaz, hogy a tervezett 25 kép helyett csak 15-öt tudtam előhívni, mert nem akarta megtalálni a telefonomon lévő képeket, de ennek ellenére is örülök nekik, és biztos, hogy gyakran fogom használni ezt a szolgáltatást, mert nagyon praktikus!

Ja, és ezen kívül még vettem pár takarításhoz szükséges terméket, de azok nem olyan érdekesek… 🙂

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A dm-ben már kevesebb dolgot vettem, főleg a túl sok súly elkerülése miatt. Az 50%-al olcsóbban kapható Persil-t azért nem hagyhattam ki, bár a kisebb kiszerelést választottam, így is nagyon megérte. Ezen kívül a kedvenc Himalaya fogkrémem, ami nagyon jót tesz az ínyemnek és a fogaimat is szép fehéren tartja. Sampont nem terveztem venni, mert még van itthon jó pár, de amint megláttam ezt az új, olajos Gliss Kur-t, nem tudtam ellenállni, főleg fele áron. Ezen kívül még egy Mixa arcápoló krémet is vettem, mert nagyon sok jó véleményt halottam a márkáról. Kíváncsi leszek, hogy mennyire fog nekem beválni. 🙂 Ezen kívül még vettem három Trend It Up! szemceruzát, darabját mindösszesen 200 Ft-ért.

Hát, ennyi lenne. A Pepcoban is vettem bár lakásdekorációs dolgot, meg bögrét, de azokra nem volt kupon, úgyhogy nem volt hivatalosan a Glamour napok része. 😀 Most sem vittem túlzásba a költekezést, de így is a két drogériában közel 10.000 forintot spóroltam, amiért már megérte megvennem azt a drága magazin… 🙂

Ivy Island ©, All Rights Reserved

KRESZ vizsga

Mint már azt egy korábbi bejegyzésemben említettem, a KRESZ tananyagát én online kaptam meg, végig magam tanultam, ami azért is volt jó, mert a saját időbeosztásom szerint haladhattam. Másfél hónap leforgása alatt végeztem is az egésszel, majd befizettem a vizsgadíjat és vártam az e-mailt, a vizsgát tartalmazó időponttal. Úgy számoltam, hogy legkorábban a jövőhéten, vagy utána tudok majd menni, de mint az múlthét csütörtökön kiderült, a mai napon esedékes vizsgára be tudtak szorítani. Ez váratlanul ért, de ugyanakkor örültem neki, hiszen legalább hamarabb túl estem rajta.

beautiful, mountains, and new mexico image

Az oktató azt írta, hogy a kezdési időpont előtt legalább negyed órával legyek ott, hogy az adategyeztetés gördülékenyen meglegyen. Mindig, mindenhol korán ott vagyok, de most végképp: már háromnegyed órával a kezdés előtt ott tébláboltam a vizsgáztatási hely előtt. Szerencsére az előrejelzett eső sehol sem volt, így nyugodtan tudtam kint várakozni. Aztán, 20 perccel a kezdés előtt bementem a váróterembe. Arra számítottam, hogy majd öt perc elteltével bemehetünk, de nem így lett. 5 perc késéssel az eredeti vizsga időponthoz képest mehettünk csak be, majd miután mind a 11-en igazoltuk magunkat a személyinkkel, leülhettünk a kis fülke-szerű falakkal elválasztott érintőképernyők elé.

Először az adataink jelentek meg a képernyőn, azokat kellett leegyeztetni, majd ezek után következett a két próbakérdés, amellyel gyakorolhattuk a kezelendő felületet. Egyáltalán nem volt idegen, szerencsére az online tananyag végén lévő próbavizsga pontosan ugyanígy nézett ki, amit én legalább 15-ször végigzongoráztam. Így hát a kérdések többségét ismertem, de ennek ellenére nem kapkodtam el, mindegyiket legalább kétszer átolvastam. Egyetlen egy olyan volt, amivel eddig nem találkoztam, így a logikus választ kerestem rá. Végül, körülbelül 15 perc alatt megválaszoltam az 55 kérdést, és a 75 pontból mindösszesen 3-at veszítettem, így sikeres lett a vizsgám. Gyorsan aláírtam a jegyzőkönyvet, és harmadikként távoztam. Annyira boldog voltam, hogy azt nem is tudnám szavakba önteni! A fáradtsági szintemről pedig nem is beszélve… Ülve el tudnék aludni.

america, highway, and photography image

Nem mondom, hogy nem tartottam ettől a vizsgától, főleg azért, mert apró dolgokon lehet a legnagyobbakat bukni, de a közérzetem sokkalta jobb volt, mint az elsősegély vizsgám előtt. Attól szabályosan rettegtem… De az is elsőre sikerült, mint ahogyan a KRESZ is. 😀 Így hát még egy lépéssel közelebb kerültem a jogosítvány megszerzéséhez. Már csak a gyakorlati oktatás van hátra, és a forgalmi vizsga, aztán jöhet az autó! Természetesen ezekről is be fogok számolni, hátha akad valaki, akit érdekel a téma, vagy segít neki az, amit leírok. 🙂

Képek: WeHeartIt.com

Ivy Island ©, All Rights Reserved

Ajakápolási rutinom

Mivel már többször megjegyezték, hogy milyen ápoltak az ajkaim, és szinte sosem szárazok, így most megosztom, hogy mit teszek ezért.

Hetente egyszer…
… leradírozom az ajkaimat (van, hogy kétszer is, ha úgy érzem, szükséges). Ehhez a méregdrága és szintetikus anyagokkal teletömött termékek helyett egy egyszerű, otthon elkészíthető radírt használok. Nem kell hozzá más, mint 1 teáskanál kristálycukor (hogy fehér vagy barna, az csak rajtad áll), 1 teáskanál méz, és 1-2 csepp langyos víz (fontos, hogy nem forró, mert attól elolvadna a cukor). Miután ezt jól összekevertem, egy ujjbegynyi mennyiséget felviszek az ajkaimra, majd 1 percen keresztül leradírozom vele őket, ügyelve arra, hogy egy részt se hagyjak ki. Ebben a házi ajakradírban az a jó, hogy nem kell vigyázni, nehogy a szádba kerüljön, nyugodtan le is nyelheted, hiszen végső soron csak cukor és méz. 🙂

honey products image

Minden áldott este…
… lefekvés előtt bekenem az ajkaimat ajakápolóval. Ilyenkor nem kell vele spórolni, jó vastagon fel lehet rájuk vinni a terméket, had tegye az a dolgát alvás közben. Nekem eddig az Isana és az Avon ajakápoló termékei váltak be a leginkább, de itt mindenkinek érdemes azt használnia, ami a legjobb számára.

girl, makeup, and gloss image

Gondosan megválasztott…
… termékek használata elengedhetetlen ahhoz, hogy az ajkaid puhaságát megtartsd. Itt most nem feltétlenül azt értem, hogy csak és kizárólag vegán termékeket használj, bár ha neked ezek váltak be, akkor természetesen tedd azt. Itt csupán arról van szó, hogy azokat a rúzsokat, főleg a folyékony változataikat, melyek egyszer már kiszárították az ajkaidat, ne használd tovább! Hiába került sokba, hiába van csodaszép színe, hidd el, hogy hosszútávon egyáltalán nem éri meg! Inkább add oda valakinek, vagy használd el pirosítóként, esetleg szemhéjtusként, ha nincs benne semmiféle allergizáló összetevő.

pink, lips, and lipstick image

Tudom, ez a három lépéses rutin rövidnek tűnhet, de ettől függetlenül hatásos. Legalábbis nekem segít abban, hogy puhák maradjanak az ajkaim, és ne cserepesedjenek ki. Ha gondolod, hozzáadhatsz még lépéseket, de szerintem ha tényleg a megfelelő termékeket használod, akkor a kevesebb ebben az esetben is többet használhat. 🙂

Képek: WeHeartIt.com

Ivy Island ©, All Rights Reserved

Április

Tegnap elfeledkeztem a szokásos hónapköszöntő bejegyzésemről, pedig többször is megjegyeztem, hogy nem tudom, hová ment el ez a három hónap… Mindegy is, most bepótolom az elmaradást!

A március eléggé mozgalmas volt, és az április sem lesz különb. Sőt, ahogy beköszöntött a jó idő, egyre több a tennivaló. A kerítés oszlopait tegnap már megerősítettük, most már csak a drót felhelyezése van hátra, körülbelül 50-60 méter hosszúságban… Bizony, a kertünk egyik részén hiányzik a kerítés, bár ezzel nem vagyunk egyedül, mivel az utcában szinte minden kert átjárható. Ez minket azonban borzasztóan zavar, az ikerháznál már éppen elegünk volt a közös udvarból, itt már nem szeretnénk senkit sem látni a kertben rajtunk kívül.

A KRESZ vizsga is elméletileg ebben a hónapban lesz esedékes, de még sajnos fogalmam sincs a pontos időpontról… Aggódok is miatta rendesen, mert félek, hogy az autósiskola vezetője majd utolsó pillanatban küldi az e-mailt, hogy “ja, egyébként holnap vizsgázol”. Remélem, hogy nem így lesz, és időben szólni fog.

Jövőhéten lesznek a Glamour napok, melyek alatt be szeretnék raktározni a szokásos bőr-, és szépségápolási termékekből, illetve pár újdonságot is ki akarok próbálni, természetesen kedvezményes áron.

A dm tavaszi Beauty Workshopja is jövőhéten lesz esedékes, amit megint kénytelen vagyok kihagyni, mert az estébe nyúló programra vidékről lehetetlen elmennem úgy, hogy nincs autóm… Talán őszre már lesz jogosítványom, és el tudok majd menni, hogy készíthessek nektek egy részletes beszámolót, illetve tarthassak egy nyereményjátékot a kapott termékek egy részéből.

april image

Ezen kívül egy új árajánlatot is kéne kérni a fürdőszoba felújításához, meg kéne rendelni hozzá az alapanyagokat, sőt, elkezdeni sem ártana még ebben a hónapban… Ezen kívül még sok vakolás, festés, és bútorszerelés várat magára. Azt sem tudom, hol áll a fejem. Kéne találnunk egy lelkiismeretes villanyszerelőt is, de ez ma már olyan ritka, mint a fehér holló.

Kirándulni is szeretnék, leginkább Sopron és Győr a cél, de majd meglátom, mire lesz idő. Tervek vannak hát bőven, már csak 48 órásnak kéne lennie egy napnak, és jók lennénk. 😀

Nektek mik a terveitek erre a hónapra?

Kép: WeHeartIt.com

Ivy Island ©, All Rights Reserved

Oldal a fotóim számára

Ez a perc is elérkezett. Pár hetes tanakodást követően végre rászántam magam arra, hogy ne csak a Wattpadon, illetve olykor ezen a blogon tegyem közzé a fotóimat, hanem végre készítsek nekik egy külön felületet. Az oldal még nagyon kezdetleges, csak pár felvétel látható rajta, de ígérem, hogy folyamatosan frissülni fog, úgyhogy ha kedvelitek a szép képeket, akkor like-oljatok, és osszátok is meg, ha gondoljátok! 🙂

Katt ide az oldalért!

Ivy Island ©, All Rights Reserved

Miket hallgatok éppen?

Egy ideje nem jelentkeztem már ilyen jellegű bejegyzéssel, pedig az utóbbi hetekben/hónapokban sok új dal jelent meg, így van miről írnom. 🙂

Rögtön a legfrissebbel kezdeném, ami nem más, mint a Dancing’s Not A Crime a Panic! At The Disco előadásában. A dalt magát ugyan már régóta hallgatom, de csak most készült hozzá videóklip, így vált igazán ismertté a nagyközönség előtt is. Ugyan ezektől a bábuktól alapvetően kiráz a hideg, de mindezt feledteti a szám igazán vidám ritmusa, és Brendon hibátlan hangja.

Egy hatalmas visszatéréssel folytatnám, ami pozitív meglepetésként fogadott, mivel anno kifejezetten szerettem a Jonas Brothers-t, így nem meglepő, ha izgatottan fogadtam az első új slágerüket, a Sucker-t. A dal nagyon mai, elképesztően fülbemászó, már biztos, hogy legalább százszor meghallgattam, és még mennyiszer fogom… 😀 A dallam nagyon ismerős volt, aztán kiderült nem csoda, hiszen a OneRepublic frontembere, Ryan Tedder is segédkezett a sláger megírásában. A klip pedig… magáért beszél. Alig várom a teljes albumot!

Jess Glynne-t az utóbbi hetekben kezdtem el hallgatni, pedig eddig is ismertem több számát, de valamiért nem töltöttem le őket, hogy a mindennapjaim részei legyenek. Pedig annyira jók! Mind a ritmusukat, mind pedig a szövegeiket tekintve. A brit énekesnő pedig tagadhatatlanul tehetséges. Hangját ezer közül is fel lehet ismerni, és ezt nagyon szeretem benne. A sok szuper száma közül a Thursday-t osztom most meg veletek, aminek nagyon jó üzenete van: “nem akarok kétségekkel felébredni (…) csak szépnek akarom érezni magam”.

Tinikori nagy kedvencem, Avril Lavigne új albuma is megjelent. A dalok egytől-egyig szuperek, így igazán nehéz volt egyet választanom. Mivel a Head Above Water már egyszer szerepelt egy hasonló bejegyzésemben, így most az I Fell In Love With the Devil c. számot hoztam el, ami egy lassabb nóta, de ugyanakkor igazán erőteljes. Emlékeztet a régi stílusára. 🙂

Végül, de nem utolsó sorban egy régebbi slágerrel érkezem, amit nem biztos, hogy mindenki ismer, ez pedig a The Pretty Reckless – Absolution c. dala. Egy ideje mellőztem a bandát, de az utóbbi időben újból rákaptam a számaikra, köztük is leginkább erre. Először is imádom a ritmusát. Másodszor pedig Taylor kissé karcos hangja teszi ezt a dalt igazán azzá, ami.

Van olyan dal, amit Ti nem tudtok jelenleg kiverni a fejetekből? 🙂

Ivy Island ©, All Rights Reserved

10 kérdés, amit minden millennial-nak meg kéne válaszolnia

Millennial. Angol kifejezés azokra a fiatalokra, akik az 1980-as évektől, egészen a 2000-es évek elejéig bezáróan születtek. Vagyis én is bőven beleillek ebbe a csoportba. Az Y generáció egyértelműen különbözik az előzőektől. Másként gondolkodunk, másként cselekszünk, másként élünk, mint az X vagy az azt megelőző generáció tagjai. Rengeteg célt tűzünk ki magunk elé, szinte folyamatosan, de jó ez? Saját magamon is egyre többször tapasztalom, hogy sokszor túlhajszolom magam, túl sok mindent várok el magamtól, amit ilyen rövid időintervallumokon belül lehetetlen teljesíteni.

Mindezzel nem vagyok egyedül. Valamennyien ilyenek vagyunk ebből a korosztályból, éppen ezért is találtam érdekesnek ezt a 10 kérdést, amit Pinteresten találtam, melyek mindegyike célzottan nekünk lett feltéve. Nézzük is őket sorban!

  1. Kivé akarok válni?
    Remek kérdés. Egyértelműen hű akarok maradni magamhoz, de a saját énem lehető legjobb verzióját szeretném elérni. Lehetséges ez? Egyáltalán mi az a legjobb verzió? Azt hiszem, hogy igazából nincs is ilyen, hiszen mindig az a legjobb verzió, aminél éppen tartunk, mivel folyamatosan fejlődünk. Nem tudhatjuk előre, hogy mi is lenne a “legjobb” kiadása saját magunknak. A legfontosabb talán az, hogy olyan emberré váljak, olyan maradjak a megpróbáltatások ellenére, akit szeretni tudok.
  2. Ki vagyok most?
    Egy kevésbé elveszett lélek, aki viszont még mindig keresi az útját. Egy fiatal nő, aki túlságosan érzékeny a világ dolgaira, és túlzottan hagyja, hogy a külső negatív ingerek befolyásolják a mindennapjait. Ugyanakkor elképesztően nyitott gondolkodású is vagyok, amiért nagyon hálás vagyok az anyukámnak.
  3. Mi a legfontosabb dolog, amit el szeretnék érni a 30. születésnapom előtt? (Aki már betöltötte, az a 40. előttre adjon választ.)
    Beszélhetnék itt karrierrel vagy anyagiakkal kapcsolatos tervekről, de igazság szerint az lenne a legnagyobb mérföldkő számomra, ha végre megtanulnám teljes mértékben szeretni magam. Nem csak a jobb, sikeresebb pillanatokban, hanem az összesben. Sokkal elnézőbbnek kellene lennem magammal szemben, de nagyon nehezemre esik…
  4. Mik az erősségeim?
    Hihetetlenül makacs vagyok, ami néha rossz, de úgy vettem észre, hogy az esetek többségében kapóra jön. Amit eltervezek, azt általában meg is valósítom. Nem végzek fél munkát, mindig befejezem, amibe belekezdtem.
    Mindig talpra állok. A szorongásom miatt nagyon sokszor kerülök padlóra, úgy érzem, hogy a félelmeim megfojtanak, de aztán pár nehéz nap után mindig talpra állok, és megyek tovább. Megszámlálhatatlanul sokszor sikerült már, és merem remélni, hogy ezután is fog. Ezen kívül nem ítélkezem mások felett. Nem ítélek el valakit a vallása, a származása, a bőrszíne vagy a szexualitása miatt. Szerintem ez egy borzasztóan fontos dolog, ami sajnos még mindig ritka számba megy, annak ellenére, hogy 2019-et írunk…
  5. Mi a legnagyobb faktor, ami visszatart?
    Egyértelműen a félelem. Indokolt, és indokolatlan egyaránt. Legtöbbször sajnos indokolatlan. Ezeket kéne végre valahára kiküszöbölnöm…
  6. Mi az, ami jelenleg a legtöbb energiámat elszívja?
    Az idegeskedés, elsősorban az előttem álló KRESZ vizsgával kapcsolatban, illetve a gyakorlati órák kezdetével kapcsolatban. Félek attól, hogy mi lesz, ha nem sikerül megszereznem a jogosítványt. Ugyan valahol érzem, hogy ez nem lesz így, hiszen ha kell többször is megpróbálhatok egy-egy vizsgát, de annyira szorgalmasan készülök, hogy erre nagy valószínűséggel nem lesz szükség. Mégis… mégis félek a sikertelenségtől, és attól, hogyan reagálok majd rá.
  7. Mikor volt az utolsó alkalom, amikor elbuktál?
    Éppen ez az, hogy nem emlékszem. Ha nem lenne a folytonos szorongásom, akkor nem is igazán kerülnék padlóra, mivel épp a makacsságom és a szorgalmam miatt mindent elérek, amit akarok. Vagyis elérnék. Hiszen sok esetben egy adott dolog elkezdése megy a legnehezebben, pontosan a félelmeim miatt. Nevetséges vagyok, komolyan. Saját magamnak teremtem az akadályokat…
  8. Mit tennél, ha sosem buknál el?
    Meg lenne rá az esélyem, ha nem idegeskednék folyton. Ugyanakkor nincs olyan ember a Földön, aki ne bukna el egyszer-egyszer. Amikor bekövetkezik, akkor általában borzasztóan érezzük magunkat, de idővel mindig tanulunk az adott esetből, és később ezt a tudást kamatoztathatjuk. Éppen ezért, ha sosem buknék el, akkor nagy valószínűséggel nem lennék olyan talpraesett, mint amilyen most vagyok.
  9. Ki van a csapatomban?
    Őszintén? Mindig is egy magányos farkas voltam. Persze a szűk családom, a legjobb barátnőm, meg esetleg az adott partnerem mellettem áll ugyan, de a feladataimat szeretem egyedül elvégezni. Sosem voltam csapatjátékos, sőt, mindig is utáltam mástól függni, mástól segítséget kérni. Azt hiszem, hogy ezen sem ártana a jövőben változtatnom…
  10. Mit szeretek?
    Jelenleg a természet áll az első helyen. A nagy kert hihetetlenül sok erőt ad. Imádok kint lenni, tenni-venni, kertészkedni, főleg, mivel hamar láthatóvá válik a munkám gyümölcse. Ezen kívül a művészet is sok inspirációt ad, illetve a zene gyógyír mindenre. ❤ A fotózás pedig mindig is a legnagyobb szerelmem marad, amit remélem, hogy egyszer majd a munkámnak is hívhatok.

Nos, érdekes volt megválaszolni ezeket a kérdéseket. Csak még inkább megerősítettek abban, amit eddig is tudtam: sokkal jobban kell szeretnem magam, magabiztosabbnak kell lennem, és akkor senki sem állhat az utamba.

Kérdések: SouthOfThirty.com

Ivy Island ©, All Rights Reserved