EEE személyiség teszt

Rengeteg efféle teszt kering az interneten, ezért nehéz megtalálni azokat, melyek igazán alaposak és hű eredményt adnak. Még a hét elején találkoztam ezzel az “Eclectic Energies Enneagram” nevezetű teszttel, amit az egyik kedvenc amerikai vloggerem (Alisha Marie) említett meg az egyik videójában. A hivatalos verzióért fizetni kell, de szerencsére van egy ingyenes változata is, ami majdnem olyan alapos, mint a másik verzió.

https://www.eclecticenergies.com/enneagram/test

A honlapra rálépve két tesztet tudtok elindítani. Mindkettő ugyanazt a célt szolgálja, de az első kicsit időigényesebb, viszont én inkább azt javaslom, mert éppen ebből kifolyóan alaposabb is. 14 oldalnyi kijelentésekre kell válaszolnotok az alapján, hogy igazak-e rátok, vagy sem. Kihangsúlyoznám, hogy a teszt végig angol nyelvű, így ha nem vagy annyira jó benne, akkor nyisd meg mellé a Google fordítóját is, hogy könnyebben kiigazodhass az ismeretlen kifejezések között!

A teszt egyébként 9 személyiségtípust különböztet meg. Én az 5-ös típusba tartozom, tehát “A nyomozó” kategóriába. Ez azt jelenti, hogy szeretek mindent megfigyelni és mérlegelni. Az ebbe a típusba tartozó emberek gyakran érzik azt, hogy nem elég erősek ahhoz, hogy megbirkózzanak az élet nehézségeivel, ezért szeretnek visszavonulni az elméjük mélyére, hogy ott tervezzék meg az esetleges “vészkijáratokat”. Ez rám nagyon igaz, ugyanis tényleg mindent túlgondolok. Egy-egy előttem álló esemény előtt végigpörgetem az összes lehetséges kimenetelt, és általában a rosszabbak közül számítok valamelyikre, csak hogy ne kelljen akkorát csalódnom. Nézzük miket írnak még erről a személyiségcsoportról: az ide tartozó emberek általában intelligensek, olvasottak, figyelmesek, és hamar azon témák szakértőivé válnak, melyek érdeklik őket. Az “ötösök” általában nagyon érzékeny emberek, éppen ezért, hogy ezt leplezzék, hajlamosak felvenni egy nemtörődöm, intellektuálisan arrogáns stílust felvenni. Az emiatt kialakult szociális nézeteltéréseket pedig nehéz számukra tisztázni, mivel ritkán érzik magabiztosnak magukat a szociális készségeik terén. De amikor mégis sikerül nekik, akkor életre szóló kapcsolatokat köttetnek. (…)

Nem részletezném tovább. A lényeg, hogy rám minden egyes szó igaz, ezért csak ajánlani tudom ezt a tesztet, ha ti is szeretnétek kellően megfogalmazva látni a saját személyiségtípusotokat. 🙂 Ha elvégeztétek a tesztet, írjátok meg, hogy ti melyik csoportba tartoztok! ❤

Ivy Island © All Rights Reserved

Reklámok

Mit hallgatok éppen?

Itt van újra az ideje annak, hogy összegezzem mindazt az új dalt/előadót, akiket az utóbbi napokban/hetekben előszeretettel hallgatok.

Blow
Nem vagyok kifejezetten egy Ed Sheeran rajongó, vannak dalai, amiket szeretek, de ha már egy kedvenc brit énekest kell választanom, az James Arthur lesz. Ettől függetlenül kíváncsian hallgattam végig Ed legújabb, duettekkel teli albumát, amiből csak három dal nyerte el a tetszésemet. Közülük is a Blow c. számot kell kiemelnem, ami olyannyira meglepett, hogy első hallgatásnál leesett az állam. Imádom a rockzenét, és mindent vártam Ed-től, csak ezt nem. A dal zseniális, az pedig, hogy Bruno Mars, és Chris Stapleton is szerepel benne, pedig leírhatatlan pluszt ad hozzá.

Main Attraction
“Hol járt Sólyomszem a Bosszúállók: Végtelen háború ideje alatt?” – merült fel a kérdés valamennyi Marvel rajongóban. Nos, hogy maga a karakter mit csinált, azt nem tudom, de az biztos, hogy az őt alakító Jeremy Renner nem tétlenkedett sokat. Hamarosan egy albummal fog előrukkolni, amiből már 4 dal elérhető a közönség számára is. Közülük a Main Attraction-t hallottam először, ezért is osztom meg ezt veletek. Tudtam, hogy a Marvel színészei közül sokan rendelkeznek jó énekhanggal, de erre, amit Jeremy mutatott, egyáltalán nem számítottam. Mindegyik dala kiváló pop-rock csemege, a kissé karcos hangja pedig tökéletesen illik hozzá.

Raging Fire
Ezt a dalt már nagyon sokszor hallottam, szerintem mind reklámban, mind pedig sorozatokban megjelent már számtalanszor. Ennek ellenére az utóbbi napokig fogalmam sem volt arról, hogy kié is ez a remek szám. Aztán egyszer csak megjelent Phillip Phillips a YouTube ajánlásaim között, gondoltam meglesem, hátha jó, és meglepetten tapasztaltam, hogy a dalai felét már ismertem, az előadót viszont nem. Mint kiderült egy végtelenül tehetséges, korosztályom-béli fiatal férfiról van szó, akinek nincs olyan dala, ami ne tetszene.

BrunuhVille
Nem, ez nem egy dal, hanem egy zseniális zeneszerző, aki a YouTube-on oszt meg különféle középkori, kelta ihletésű muzsikákat. Először úgy találtam rá, hogy a fantasy regényemhez kerestem olyan dalokat, amiket megoszthatnék egy-egy fejezet felett, majd egyszerűen beleszerettem a munkásságába. Azóta szívesen hallgatom az 1-2 órás zenéit, miközben épp írom a regényem. Igazán inspiráló, ha az ember középkor-szerű környezetben képzeli el a történetét, de akár mindennapi háttérzenének is kiváló, vagy rajzoláshoz sem utolsó.

Nektek mik a jelenlegi kedvenceitek? 🙂

Ivy Island © All Rights Reserved

Helló, augusztus!

Őszintén nem bánom, hogy már “csak” egy hónap van hátra hivatalosan a nyárból. Kissé elegem van már a hőségből, de leginkább a bogarakból… menjenek csak vissza a pokolba, ahonnan jöttek.

Ez a hónap sem fog másról szólni, mint a vezetésről. Szeretném, ha a végére elérném azt a szintet, amivel már mehetek forgalmi vizsgára. Nagyon nagy szükségem lenne egy saját autóra, de amíg nincs meg a jogsim, értelmetlen vennem. Úgyhogy az is az őszre marad… Év elején még azt hittem, hogy mostanra már meglesz mind a jogsim, mind az autóm, de hát ember tervez, a sors meg végez. Máshogy alakult. Kezd nagyon elegem lenne az oktatómból is, állandóan késik, mindent elfelejt, és ráadásul olyan stílusban kritizál, hogy múltkor már nem bírtam megállni, hogy ne szóljak neki vissza… Új után nem akarok nézni, mert egy: kicsi a város, mindegyik oktató ismeri egymást, így tuti, hogy azok is kiszúrnának velem, kettő: nincs rá garancia, hogy jobb lenne egy másik ember. Őt már nagyjából megszoktam, ismerem az idióta tulajdonságait, így tudom, mire számíthatok. Valahogy majd összeszorítom a fogam, és kibírom, ha törik, ha szakad.

August, summer, and pineapple image

Ezen kívül terveztem ugye ősztől elkezdeni a fotós tanfolyamot, de most, hogy a kormány volt olyan kedves, és bejelentette: az OKJ rendszer megszűnik és helyette más lesz, patt helyzetbe kerültem. Fogalmam sincs, hogy mi lesz helyette, hogy egyáltalán lesz-e lehetőség művészeti/kreatív szakmákat is megszerezni, vagy azok már csak egyetemi képzésben lesznek elérhetők? Minek álltak volna elő egy kidolgozott tervvel?

Na, de egy kis pozitívum: elérte a blog a 49.000 látogatót, ami egyszerűen elképesztő. Köszönöm szépen mindegyikőtöknek! ❤

Legyen varázslatos augusztusotok!

Kép: WeHeartIt.com

Ivy Island © All Rights Reserved

 

Soproni kirándulás

Eléggé eltűntem az utóbbi hetekben, ne haragudjatok. Az a helyzet, hogy próbálok minél kevesebb időt a laptop előtt tölteni, és amit el is töltök, az is általában írással vagy fényképek szerkesztésével telik (na, meg sorozatnézéssel). Tegnap voltunk egy gyors, egynapos kirándulás erejéig Sopronban, így gondoltam írok róla pár sort, illetve megosztok veletek néhány általam készített fényképet is. 🙂

Szerencsénkre van közvetlen buszjárat a falunkból Sopronba, így átszállás nélkül érhettük el a várost. Az út amúgy autóval mindösszesen egy óra lenne, de busszal körülbelül 110 percbe telt, mire beértünk a központba. Jó, számítottunk arra, hogy torlódás lesz a város bevezetőszakaszánál, de akkor is jobb lett volna, ha kevesebb időt kell tehetetlen üldögéléssel eltöltenünk. Ráadásul az utak borzasztóan rosszak voltak (igaz, hogy a busz a köztes településeket érintve haladt – Szil, Beled, Röjtökmuzsaj, és a többi). Még szerencse, hogy nem ettem sokat reggelire, mert tuti kirázta volna belőlem az egészet. Viszont ami pozitívum volt, az az, hogy alig voltak a buszon. Úgyhogy ezt a Balatonfüred-Sopron járatot meleg szívvel ajánlom, ha nem szeretitek a tumultust!

Na, de térjünk is rá magára, a városra! A buszállomás mellett található Lackner Kristóf utcán érhető el a központ (várkerület), ami alig két-három perc sétát vesz igénybe. A nevezetességek közül többet is megnéztünk, igaz, csak kívülről, mert vagy nem lehetett bemenni (magántulajdon), vagy pedig nem voltam hajlandó kifizetni a túlárazott belépőt. Ilyen volt például a Tűztorony, aminek szívesen felmentem volna a kilátójába, de sokalltam az 1100 Ft-os jegyárat… Tudom, smucig vagyok, de hát nincs mit tenni. Egyébként sem tudom, hogy miként viseltem volna a magasságot, ugyanis van némi tériszonyom, ami ugyan javult némileg az elmúlt évek során, de nem vagyok biztos abban, hogy eleget. 🙂 Ami elsősorban érdekelt, az a Schreiner-ház volt, ami hatalmas meglepetésként fogadott, amikor még itthon elemeztem a város térképét. Ez az épület ugyanis az én vezetéknevemet viseli. Fogalmam sincs, hogy a felmenőimé volt, vagy sem, de elég valószínű, mivel ezt a meseszép házat eredetileg az 1700 években építették, és az én sokszoros ükapám is akkor tájt települt be az országba. Sajnos semmiféle részletet nem tudtam kideríteni a ház egykori tulajdonosait illetően, mivel nem múzeum, hanem lakóház lett belőle az évek során… 😦 Az épület szépségéből ez azonban mit sem vett el!

A Schreiner-ház közvetlen szomszédságában van az Evangélikus Templom, és onnan visszafelé haladva érhető el a Soproni Nagyboldogasszony templom (más néven bencés templom vagy Kecske-templom), ami az egyik legkivételesebb építménye a városnak. A Fő téren álló remekmű a 13. és 14. században épült, ami már önmagában eszméletlen, hát még a templom belülről! Picit félve mentünk be a hatalmas, nehéz ajtón, ami mögött kissé sötét volt, de amint beértünk a gótikus templom főhajójába, elállt a lélegzetünk. Szinte már-már barokkos szépségű díszítettség látható az épület minden egyes szegletében. Csodálatos boltívek, oszlopok, és káprázatos oltár, olyan szószékkal, amilyet még a nagy bazilikák is megirigyelhetnek! Maga a templom ingyen látogatható, azonban az alaksorban található temetkezési hely megtekintéséhez belépőjegyet kell váltani. Én egyáltalán nem szeretem az efféle “helyiségeket”, így nem is bántam, hogy épp le volt zárva. A templom falai egyébként több koronázásnak és országgyűlésnek voltak tanúi, ezen kívül pár nemesi család temetkezési helyéül is szolgál(t).

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A templom megtekintése után kezdtünk megéhezni, a déli harangszónak is rég vége volt már, így próbáltunk találni egy helyet, ahol megebédelhetünk, de mindenhol nehéz ételek és horribilis árak fogadtak, így visszasétáltunk a buszállomásra, hamburgerezni egyet. 😀 Mivel a központban csak földalatti mosdót találtunk, így ezt a problémát is a buszállomáson oldottuk meg, ahol elég kulturált WC van.

Mivel még bőven volt időnk, így visszasétáltunk a színház utcába, hogy a Petőfi térre érve megtekinthessük a színházat. Hát… csalódtam. Igaz, nem néztem meg az épületet online, de akkor is. Szerkezetileg alapvetően szép, de azok a cifra motívumok, az idétlen emberi alakokkal a tetején… no comment. Hozzá közel található azonban a Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központ, ami előtt található a SOPRON felirat, mellyel lehet fotózkodni, ezen kívül félbevágott Trabantokat is találni, amiket bűn kihagyni, legyen akárhány éves az ember. 🙂 Szívesen megnéztem volna a kulturális központot belülről is, de már nem sok időnk volt, meg eléggé el is fáradtunk, így visszaindultunk a buszállomásra. Hasonló kialakítású egyébként, mint a veszprémi, csak ez sokkal tisztább (ez az igazság, na). Egy röpke, gyors kirándulásnak kiváló volt, bár nagy meglepetés volt az, hogy több a fogorvos, mint az étterem… 😀 Nagyon látszik a városon a német/osztrák hatás. Szinte mindenhol két nyelven találhatóak meg az információk, úgyhogy ha hozzám hasonlóan épp gyakorlod a nyelvet, akkor Sopron belvárosa kiváló hely számodra!

Nagyobb felbontású képekért látogasd meg a facebook oldalam: https://www.facebook.com/matildivettphotography/

Ivy Island © All Rights Reserved

Helló, június!

Ma reggel beletelt egy kis időbe, mire valóban realizálódott bennem az, hogy itt van a nyár. A május számomra hihetetlenül gyorsan eltelt. Azóta elkezdtem vezetni, tegnap már a forgalomban is eltöltöttem közel fél órát, úgyhogy ez a hónap leginkább arról fog szólni, hogy minél ügyesebben szívjam magamba a tudást, és tudjak le minél több órát. A forgalmi vizsgám szerintem biztos, hogy nem júniusban lesz, mivel egy héten általában csak kétszer nyílik alkalmam vezetni, sok a diák, de nem panaszkodom. A lényeg, hogy tanuljak meg mindent, amit kell, nem számít, mennyi időbe telik. Mondjuk akad, aki már 80 óránál tart, holott 30 a kötelező… Kétlem, hogy nekem szükségem lenne ennyi időre, amikor úgy vezettem forgalomban a negyedik órámon, hogy előtte sosem ültem volánnál. 🙂 Szerencsére gyorsan tanulok, ami szerintem annak is köszönhető, hogy imádok vezetni.

Ezen kívül más tervet is kieszeltem magamnak. Ebben a hónapban szeretném végre teljesen befejezni a szobámat, amit ma az utolsó fal festésével már el is kezdtem. Ezen kívül még mindig erősen gondolkodom azon, hogy kéne egy vlogot indítanom. Valószínűleg hol angolul, hol pedig magyarul lennének a videók. A twitteren több pozitív visszajelzést is kaptam, de itt, a blogon még senki sem írta, hogy érdekelné a dolog… Akkor viszont marad az angol nyelvű verzió. Jaj, jut eszembe! Eldöntöttem, hogy végre belekezdek a zongoratanulásba. Mindig is vonzódtam ehhez a hangszerhez, és azt hiszem eljött az idő ahhoz, hogy megtanuljam kezelni. Tervben van egy szintetizátor vétele (zongora túl drága és nagy lenne), majd először megpróbálkozom online elsajátítani a dolgot. Ha nem megy, akkor keresek majd egy zongoratanárt, bár a félénkségemnek és az időmnek jobbat tenne, ha ezt is autodidakta módon tudnám elsajátítani. Meglátjuk. 🙂

june, summer, and hello image

Fotózni is többet szeretnék ebben a hónapban, főleg, ha végre huzamosabb ideig jó idő lenne. Terveim tehát vannak bőven, már csak valahogy az időmet kéne úgy beosztanom, hogy jusson mindenre, anélkül, hogy kimerülnék…

Mindenkinek szépséges június kívánok! ❤

Kép: WeHeartIt.com

Ivy Island © All Rights Reserved

Első órám vezetésből

Tegnap délután végre sor került az első gyakorlati órámra, amit gondoltam, megosztok veletek is, a jogsihoz vezető utam részeként. Vasárnap beszéltem az oktatómmal, és akkor tudtam meg, hogy már kedden elkezdődhet a gyakorlati oktatás. Nagyon örültem neki, végig lelkes voltam, még meg is lepett, hogy előtte való nap sem voltam egyáltalán ideges. Na, aztán aznap reggel már egy kisebb gyomorgörccsel keltem, ami csak fokozódott a nap során. Bármivel is próbáltam lekötni magam, egész nap csak a délutáni óra járt a fejemben, és leginkább az, hogy vajon lesz-e vihar, vagy sem. Végig szép idő volt, de az előrejelzés 51%-os esélyt mutatott arra, hogy zivatar lesz a délután folyamán.

Mondanom se kell, amint elindultam a buszmegállóhoz, eleredt az eső. Aztán a városba érve még sütött ugyan a nap, de hihetetlen gyorsasággal közeledtek a baljósan fekete fellegek. Mivel majdnem egy órát kellett várakoznom, így egyre csak idegesebb lettem. Alapvetően nem félek a vihartól, de nem tűnt túlságosan biztatónak az, hogy az első órám dörgések és villámlások között teljen… Mielőtt elindultam volna a gyakorlópályára, szakadni kezdett az eső. Dörgésnek azonban szerencsére nyoma sem volt, így kicsit fellélegeztem. Most is – mind mindig – majdnem 15 perccel előbb odaértem, így várakozhattam az esőben. Aztán megérkezett az autó, amit még egy másik diák vezetett, de beültem mögéjük. Ekkor derült ki, hogy csúszott a forgalmi vizsga, így az egész nap felborult. Mondtam, hogy nem gond, elérem így is visszafelé a buszt. Mentünk még pár kilométert a városban, majd vissza a pályára, ahol én következtem.

automatic driving lessons image

Természetesen azzal kezdtem, hogy elmondtam, sosem vezettem még életemben. Ez kicsit meglepte az oktatómat, de egyáltalán nem rémült meg tőle. Először átvettük azt, hogy indulás előtt mik a teendők. A KRESZ vizsgám már több, mint egy hónapja volt, így egy-két dolgot elfelejtettem azóta, de rögvest eszembe jutott minden, amint említésre kerültek a részletek. Beállítottam az ülést (a kormányt nem lehetett), a belső és a külső tükröket, majd jöhetett a gyújtás és a kézifék kioldása. Ezután a műszerfalon felgyulladó piktogramokat vettük át, amik nagy részére emlékeztem. Leállítottam az autót, majd utána újból gyújtás, és legnagyobb meglepetésemre indulás. A legjobb barátnőm ugyan mondta, hogy ő is vezetett már az első órán, de én úgy gondoltam, hogy mivel még előtte sosem próbáltam egy métert sem menni, így nem vállalja be azt, hogy elvezessem a  kocsit, de tévedtem.

Felengedtem a kuplungot, és elindultunk, lépésben. Ekkor még a gáz közelébe sem tehettem a lábam, és nem is bántam, mert valljuk be őszintén, rémisztő lett volna első vezetésnél gyorsan menni. A kormány mozgatásába szinte azonnal belejöttem, csak annyit gondom volt, hogy a kanyarok után az út jobb oldalára érkezzem vissza. Picit manővereznem kellett, de nem baj, majd megszokom. Ezek után szlalomoztam egy kicsit, kikerültem több parkoló autót, majd a KRESZ szabályaitól függetlenül megálltam az első keresztezősénél. Még jó, hogy így tettem, mert egy balról érkező furgon lassítás előtt hajtott át előttünk, pedig nekünk lett volna elsőbbségünk. Az oktatóm el is mondta, hogy rögvest kaptam egy remek példát olyan esetről, amikor a forgalmi partnerünk nem ismeri a KRESZ-t. Nem elég, hogy a jobbjáról érkeztünk, ő még murvás útról is jött, így mindenképp elsőbbséget kellett volna adnia nekünk. Ezt viszont nem tette. Még jó, hogy eldöntöttem, eleinte mindig megállok, mindenkit elengedek, mert simán belém jöhetett volna balról (jó, persze az oktatóm biztos lefékezett volna helyettem, meg egyébként is haladtam vagy 4 km/h-val…). Ezek után megkerültem egy fát, majd elindultam vissza, ahol parkoltunk. Ott vettem egy nagy bal kanyart, és újból végigmentem az előző útvonalon. Összesen három kört mentem, az utolsóban már a gázpedált is használtattam, kemény 20 km/h-val haladtam, ami még így is olykor soknak tűnt. 😀 Nem baj, majd belejövök a dologba.

driving lessons roscommon, driving lessons longford, and driving school athlone image

A következő órám péntek kora reggel lesz, ami azért is lesz jobb, mert egy: már vezettem, kettő: nem lesz annyi időm idegeskedni előtte, hanem felkelés, elkészülés, busz, majd irány a pálya. Megmutatta az oktatóm, hogy milyen kis vezetési füzetem lesz. Abban írjuk majd fel az órákat, és azt, hogy hány kilométert mentem. Összesen 580 km-t kell tennem a forgalmi vizsga előtt. Javarészt városi vezetés lesz, annak a negyede országúti, majd két éjszakai vezetés is. Ezt egyelőre még nem tudom, hogy oldom meg, mivel egyre később világosodik, a buszközlekedés este pedig egyenlő a halállal… Na, majd megoldjuk, maximum hazahozom magam a kocsival. 🙂 Összességben nagyon élveztem az első vezetésemet, amint elindultam az autóval eltűnt az összes félelmem. Már most érzem, hogy nagyon fogom szeretni, és reménykedem, hogy mindent hamar megtanulok majd.

Szeretnétek, ha beszámolnék több órámról is? Esetleg indítsak róla vlogot? Szerintem az oktatóm benne lenne a felvételekben. 🙂

Képek: WeHeartIt.com

Ivy Island © All Rights Reserved

 

Írók hét főbűne tag

Ez egy különleges kérdésekből álló tag, kifejezetten olyanok számára, akik írással foglalkoznak. Nos, én csak hobbiszinten teszem ezt, de bevallom, nem bánnám, ha egyszer megélhetnék belőle. 🙂 Poppy volt olyan aranyos, és rám is gondolt a tag végén, amit ezúton is köszönök neki. Másokat én szerintem nem fogok megjelölni, de mindenki nyugodtan csatlakozzon, aki szeretne! 😉

Az egész tag eredetileg INNEN származik.

Kérdések:

 

  • Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?
  • Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted olyan jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?
  • Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?
  • Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?
  • Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?
  • Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?
  • Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?

Na, akkor lássuk most egyenként!

Kevélység: igazság szerint egy ilyen sincs. Az építő kritikákat mindig megfogadom, még akkor is, ha eleinte úgy érzem, megírtam az újabb Bibliát. (Bevallom, ilyen még nem történt.) Első és legnagyobb kritikusom az édesanyám, aki nagyon szeret olvasni, és anno ő is próbálkozott az írással; igaz ő inkább verseket alkotott, nem pedig regényeket, mint én. Ettől függetlenül ő nagyon jól látja a dolgokat, ezért mindig próbálom megfogadni a tanácsait. 🙂

book, glasses, and writing image

Kapzsiság: szerintem ez nem kapzsiság, hiszen az ember a filmekért és sorozatokért is fizet, ha mást nem akkor a TV vagy a net havidíjat. Akkor miért is ne kérnénk pénzt egy-egy könyvért? Ettől függetlenül fontos az, hogy legyenek mindenki számára elérhető történetek is, ezért imádom a Wattpadot. Na, de visszatérve az eredeti kérdésre: volt már ilyen történetem, amit megjelentetésre érdemesnek találtam, sajnos bele is estem egy online kiadó csapdájába, de tanultam a leckéből. Azóta csak Wattpadon osztom meg a regényeimet. Őszintén szólva, most, visszatekintve csak a jelenleg íródó, Fillandrya – A köd királysága c. regényemet jelentetném meg úgy igazából. A többi sem rossz, de inkább gyakorlásnak mondanám. 🙂

Bujaság: igazság szerint ma már fogalmam sincs, mi számít korhatárosnak. Részletekbe menő szexuális jelenetet még nem írtam, és szerintem nem is fogok, mert felesleges. Mindenkinek van annyi képzelőereje, hogy továbbvigye a dolgot, nem kell itt minden apró mozzanatot leírni. A kevesebb több! Véres jelenetet sem igazán tartalmazott még egy regényem sem, bár A Bátrak Falkája első részében volt akasztás, de abba sem mentem bele részletesen…

Irigység: volt, pont egy évvel ezelőtt, körülbelül. Nagyon tetszett a sztori és az író hangneme is, így nem csoda, hogy több ezres olvasottságnak örvend(ett). Nem is mondanám igazából irigységnek. Pusztán csak csodáltam, hogy milyen jól képes megfogalmazni a gondolatait, főleg egyes szám első személyben (én mindig harmadikban írom a regényeimet, elbeszélőként). Persze szerettem volna, ha az én történeteimet is ennyien látják, de tudtam, hogy ezért bizony meg kell dolgozni. Hibája biztos volt, de én annyira szerettem, hogy nem emlékszem rá. 😀

app development and mobile app development image

Falánkság: igen, egyszer. Aztán persze az lett a végeredménye, hogy az egyiket tovább írtam, a másikat pedig félbehagytam. Azóta is ott hever valamelyik dobozban, arra várva, hogy valamikor kezdjek vele valamit. Majd talán, egyszer… 🙂

Harag: ilyet még nem tettem, csak a saját sérelmeimet vittem át a történetbe, hogy mások is megtudják, “nem minden arany, ami fénylik”. Mondanom se kell, hogy nem lett a legjobb művem, de hát gyakorlásnak jó volt. A karakterekre visszatérve: természetesen mindegyiket úgy formálom meg, hogy a tapasztalataimból veszek mintát. Hol a saját tulajdonságaimat, hol az általam elvártakat, hol pedig másokét veszem elő, de sosem vezérelt még bosszúvágy. Felesleges. Mindenki megkapja, amit megérdemel. Csak türelmesen várjuk meg!

Lustaság: komolyan mondom, ilyen sem fordult még elő velem. Mindegyik regényemet, amit félbehagytam, azért tettem, mert nem éreztem elég jónak a történetet, vagy már nem tudtam továbbvinni/fejleszteni. Alapvetően lusta természet vagyok, de nem akkor, ha írásról van szó. Ha valamiben nagyon hiszek, akkor akár naponta 6-7 oldalt is képes vagyok írni. (Mint például most a már az előbbiekben említett regényem esetében. Self-promotion: KATT IDE a könyvért.)

Nagyon jók voltak ezek a kérdések, lelkesen válaszolgattam meg mindegyiket. Még egyszer köszönöm Poppy, hogy részese lehettem ennek! ❤

Képek: WeHeartIt.com

Ivy Island © All Rights Reserved

Szorongással teli mindennapok + tippek a csökkentésére

Néhány bejegyzésemben már megemlítettem, hogy bizony nekem is sokszor okoz gondot a szorongás. Külön cikket azonban nem szenteltem neki, pedig fontos, hogy beszéljünk róla. Az angolban szerencsére különválasztják a szorongást a pánikbetegségtől, sőt az angolszász kultúrában már azt is tudják, hogy egy-két pánikroham még nem jelenti azt, hogy valaki pánikbeteg, hiszen az a “mezei” szorongásnak is lehet tünete. Na, de eléggé előreszaladtam a témában.

Térjünk vissza a szorongáshoz, és egy számokkal reprezentált tényhez. Sajnos még mindig eléggé tabu erről beszélni, pedig csak az Egyesült Államokban több, mint 40 millió felnőttet érint ez a probléma. Egyáltalán nem újkeletű dolog, bár tény, hogy ma már más hatások váltják ki, mint régebben, például a világháborúk idején. Van, aki eleve úgy születik, hogy sokkal érzékenyebb mindenre, sokkal egyszerűbben válik feszültté, én is közéjük tartozom. Aztán vannak olyanok, akik egy-egy traumát követően szembesülnek a szorongás fullasztó érzésével. Egyik sem jelent egyértelmű betegséget, tehát ha átestél már komolyabb szorongáson, vagy egy-két pánikrohamon, attól még lehetsz makk egészséges.

girl, grunge, and dark image

Mint ahogy azt említettem, nekem már egészen pici korom óta együtt kell élnem a szorongással. Kisgyermekként ez természetesen másként nyilvánult meg, mint manapság: kivertem a nagy hisztériát, aztán vége volt. Lement a stressz, kiadtam magamból a félelmeit, és mentem tovább. Igen ám, de ahogy kezdtem idősödni, már nem volt elfogadott az, ha elkezdek bömbölni indulás előtt, mert éppenséggel nagyon félek. Ennek következtében kénytelen voltam visszafojtani az érzelmeimet, ami nem vezetett sok jóra. A kisebb-nagyobb félelmek csak halmozódtak, anélkül, hogy levezettem volna valahogy a stresszt. Emlékszem, hogy minden egyes reggel szabályosan rosszul voltam, amikor iskolába kellett mennem. Ehhez mondjuk hozzájárult az is, hogy szinte mindvégig gúnyoltak, bántottak, szerencsére nem fizikailag, bár lehet, hogy azt nem cipeltem volna olyan sokáig… Na, de lényeg, ami lényeg, borzasztóan fájt a gyomrom, a torkom állandóan összeszorult, sokszor hallottam a saját szívverésem, főleg egy-egy felelet, vagy piszkálódás előtt/alatt. Mindig is egy izgulós fajta voltam, még a mai napig is képes vagyok mindent túlidegeskedni, holott pontosan tudom, hogy nincs semmi értelme.

Így éltem hát a mindennapjaimat. Aztán az érettségit egész könnyedén letettem, majd jött az első pofon: nem jutottam be egyetlen általam választott egyetemre sem. Vagyis egy helyre igen, de oda végül nem mentem el, mert rájöttem, hogy nem nekem való. Itt már elkezdődött a nagyobb fokú szorongás, de ettől függetlenül sikeresen megszereztem a középfokú nyelvvizsgámat, majd jöhetett az újabb próbálkozás egy év elteltével. Ekkor már felvettek arra a szakra, amire menni szerettem volna. Eleinte nagyon lelkes voltam, de aztán hamar vége lett: rájöttem, hogy ez az egyetem sem olyan, mint amilyennek kívülről látszik; egyáltalán nem olyan nívós, a tanárok szinte semmit sem oktatnak. Már ezek miatt is magam alatt voltam, aztán jött egy családi tragédia, amit nem szeretnék kifejteni, legyen elég annyi, hogy egy közeli családtagom hirtelen halált halt. Finoman fogalmazva nem voltam rá felkészülve. Ez volt az első eset, amikor úgy istenigazából szembetalálkoztam a halállal, hiszen a nagyszüleim vagy a születésem előtt, vagy nagyon kicsi koromban meghaltak, így nem volt emlékem a gyászról. 19 évesen azonban pofán vágott, és olyan erővel, hogy évekig nem tudtam belőle észhez térni.

art, girl, and broken image

A kezdeti sokk után még nem volt semmi gond, sőt, én tartottam mindenkiben a lelket, segítettem, ahol tudtam. Igen ám, de az ember ereje véges. Körülbelül fél év után elkezdődtek a pánikrohamaim. Rettegtem a haláltól, nagyon megijedtem, nem tudtam, hogyan tehetném magam túl rajta. Addig is tudtam, hogy mindenki meghal, aki megszületett, de akkor tudatosult bennem igazán, hogy egyik pillanatról a másikra vége az életnek, kész, nincs tovább. Ezek után bárhová mentem, attól rettegtem, hogy én is meghalok. Tudom, bután hangzik, és az is, de az agyam így reagált mindarra, amit átélt. Ennek következtében volt, hogy hetekig ki sem mozdultam otthonról.

Aztán idővel könnyebb lett, szedtem különféle növényi eredetű nyugtatókat, de nem használtak semmit, jártam pszichológusnál is, de csak egyszer, mert hamar rájöttem, hogy ez nem nekem való. Sosem szerettem a problémáimról beszélni, pláne nem egy vadidegennel, aki mit sem tud arról, hogy én min megyek át. Nem rosszindulatúan mondom, csak hát hogy is tudná, ha ő maga még nem élt át hasonlót. Így hát a saját kezembe kellett vennem a gyeplőt. Egyszer elköltöztünk Balatonra, azt hittem, hogy ott jobb lesz, de borzasztó szomszédokat fogtunk ki, akik megkeserítették a mindennapjainkat, így ott sem voltam képes megszabadulni a félelmeimtől. Aztán, tavaly végre sikerült eladnunk az ottani házat és elköltöztünk kissé távolabb, az északnyugati országrészbe. A nagy kert, és a fokozottabb biztonságérzet végül meghozta a gyümölcsét: már ezerszer jobban vagyok lelkileg, sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb. Félelmeim most is vannak, szorongani is szoktam, de össze sem lehet hasonlítani azzal, amivel anno meg kellett birkóznom. Ma már az esetek 90%-ában tudom kezelni a félelmeimet és ez a lényeg.

anxiety image

Na, de milyen tanácsot adhatnék azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint én? Először is tudnod kell, hogy az egész szorongás a fejedben játszódik le. Ha kisebb a probléma, ha nagyobb (pl. pánikroham), magadnak idézed elő. Ez egy olyan helyzet, amiben a saját magad ellensége vagy. Ezért is olyan nehéz kiszakadni belőle, hiszen ördögi egy körről beszélünk. Fontos, hogy tisztában légy azzal, hogy mindenki fél. Nincs olyan ember a földön, aki ne félne valamitől, és ezt nem kell szégyellni. Nem szabad emiatt rosszul érezned magad! Én is így tettem egykor, azt hittem, hogy gyenge vagyok,és értéktelen, de ez nincs így. A félelmeink nem tesznek minket kevesebbé! A kulcs azonban az, hogy ne engedjük át a gyeplőt nekik. Ne hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk. Ez borzasztóan nehéz. Tudom, hogy most sokan azt gondolják: mondani könnyű. Nem, egyáltalán nem az. Én is átéltem a poklot, tudom milyen az, amikor a félelmeink szó szerint lebénítanak. De harcolnunk kell. Nem szabad hagyni, hogy ellehetetlenítsék az életünket.

Ha nekem sikerült megtanulnom irányítani a gondolataimat, akkor nektek is fog! Nagyon nehéz feladat, nekem is több évembe került, ezért fontos, hogy türelmesek legyetek. Ne legyetek túl szigorúak önmagatokkal szemben, mert az sehová sem vezet. Próbálkozzatok, és próbálkozzatok. Újra, meg újra. Fárasztó, borzasztóan az, de megéri. Minél többször próbáljátok irányítani a félelmeiteket, egy idő után annál könnyebben fog menni. Egyszerűen csak hagyjatok magatoknak időt. Amint érzitek, hogy elkezd rajtatok úrrá lenni a szorongás, már a legelső pici tüneteknél álljatok meg, és gondoljátok végig mi okozza ezt. Az, hogy suliba/munkába kell menni? Netalán az, hogy egy olyan emberrel kell találkoznotok, akit nem kedveltek? Vagy egy vizsga miatt szorongtok? Esetleg egy megoldatlan probléma frusztrál? Fontos, hogy találd meg az indokot. Azt, ami a szorongásodat éppen okozza. Ha ez megvan, akkor magyarázd el magadnak, hogy attól, hogy idegeskedsz, még nem lesz könnyebb. Sőt, minél jobban szorongsz, annál nehezebb lesz, legyen bármiről is szó. Ezen kívül ne kezdj el mindenféle rosszat gondolni, ne próbáld meg lejátszani azt, hogy mi lesz, mert úgysem az fog történni, amit elképzeltél.

worry, quote, and never image

Végy pár mély levegőt, és tisztítsd ki az elméd. Tudom, elképesztően nehéz, de ha te akarod irányítani az életed, akkor ezt meg kell tanulnod. “Minden fejben dől el” – tartja a mondás, és ez a szorongásra végképp igaz. Ha nem magyarázod meg magadnak, hogy az egész idegeskedés felesleges, ha nem realizálódik benned, hogy az egészet tulajdonképpen te okozod magadnak, akkor nem tudsz belőle kimászni. Ezen kívül ami még nagyon nehéz, de annál fontosabb, az az, hogy bízz magadban. Enélkül ugyanis nem fogsz tudni szembeszállni a félelmeiddel. Bíznod kell abban, hogy elég erős vagy ahhoz, hogy elviselj bármit, ami az utadon következik. Az ember nagyon szívós, sokkal többet kibír, mint azt a legvadabb álmaiban gondolná. Ezt én is alátámaszthatom. Tudd, hogy erős vagy, ahogy azzal is légy tisztában, hogy félni emberi dolog. A lényeg, hogy ne add át a kormányt a félelemnek, mindvégig maradjon nálad. Olyan ez tényleg, mint a vezetés. Ha nem figyelsz eléggé, ha nem tartod mindkét kezed a kormányon, akkor baleset érhet. Mindig ez jusson eszedbe. Ahhoz, hogy megelőzhesd a bajt, észnél kell lenned. Irányítanod kell a gondolataidat, és bíznod kell magadban. Kegyetlenül nehéz, de egyáltalán nem lehetetlen feladat.

Végül, de nem utolsósorban elengedhetetlen, hogy merj változtatni. Ha egy adott helyen vagy kapcsolatban nem érzed jól magad, akkor merj lépni. Az ugyanis nem jó, ha csak a félelmeid miatt maradsz. Mert félsz, hogy mit kezdesz majd egyedül, vagy félsz, hogy mi lesz egy új városban, találsz-e majd megfelelő állást, stb. A változás az esetek többségében sokkal többet használ, mint bármi más. Gyógyító hatása van. Mi sem bizonyítja ezt jobban az én esetemnél. Az előző házban/környezetben nagyon rosszul éreztem magam. Ezért sokat féltem, erősebb volt a szorongásom is. Mióta azonban elköltöztünk rengeteget fejlődtem, már sokkal erősebb vagyok, mint akár egy évvel ezelőtt.

Remélem, hogy ezzel a bejegyzéssel segíteni tudtam. Ha valakinek még van kérdése, vagy hozzászólni valója a témával kapcsolatban, az nyugodtan írja meg kommentben! 🙂

Képek: WeHeartIt.com

Ivy Island ©, All Rights Reserved

Glamour napok 2019 tavasz – 0. nap

Az idei első Glamour napokat a szokásomhoz híven a nulladik napon kezdtem – és valószínűleg be is fejeztem – a dm és a Rossmann kuponok egy részének felhasználásával. Mivel ezek az üzletek korábban nyitnak, így már reggel le tudtam mind a két üzletet, és szerencsére egyikben sem volt nagy tömeg – bár vidéken ez nem is annyira jellemző. Nézzük, miket szereztem be kedvezményesen! 🙂

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Kivételesen a Rossmann-ban vásároltam több mindent, mivel ott a kuponos kedvezményeken felül még a 10%-os végösszegkedvezmény is hozzáadódott a vásárláshoz. Ezt kihasználva a fent látható termékeket szereztem be. Részletesebben:

  • Adidas dezodor (abban az illatban már nem volt, amit egyébként használni szoktam)
  • Miss Sporty körömlakkok (ebből kivételesen hármat is vettem, mert az utóbbi hónapban sok beszáradt és ezeréves darabot kiselejteztem)
  • Rimmel Lasting Finish alapozó – korrektor-szerű applikátora első ránézésre megtetszett
  • Makeup Revolution korrektor – az eddig használt Rimmelesem már erősen kifogyóban van, ráadásul ez egy sokkal világosabb árnyalat, így többet is használ
  • Makeup Revolution szemhéjpúder paletta – nem tudtam neki ellenállni, na. 😀 A végösszegkuponnal együtt ráadásul 40%-al olcsóbban szerezhettem be, csodaszép árnyalatokat! (hamarosan jön a külön vélemény róla)
  • Wilkinson Quattro borotvacsomag – ez mindig kell, ráadásul most fedeztem fel ezt a papayás változatot, kíváncsi leszek rá 🙂
  • Nivea kétfázisú micellás víz (lemaradt a képről) – ez is jókor jött
  • Isana hajbalzsam – ezt igazság szerint borotvagél helyett használom. Sokkal selymesebb lesz tőle a bőröm, ráadásul még olcsóbb is
  • fotók – örömmel láttam, hogy a rögtön kinyomtatható fényképekre is volt egy 25%-os kedvezmény. Igaz, hogy a tervezett 25 kép helyett csak 15-öt tudtam előhívni, mert nem akarta megtalálni a telefonomon lévő képeket, de ennek ellenére is örülök nekik, és biztos, hogy gyakran fogom használni ezt a szolgáltatást, mert nagyon praktikus!

Ja, és ezen kívül még vettem pár takarításhoz szükséges terméket, de azok nem olyan érdekesek… 🙂

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A dm-ben már kevesebb dolgot vettem, főleg a túl sok súly elkerülése miatt. Az 50%-al olcsóbban kapható Persil-t azért nem hagyhattam ki, bár a kisebb kiszerelést választottam, így is nagyon megérte. Ezen kívül a kedvenc Himalaya fogkrémem, ami nagyon jót tesz az ínyemnek és a fogaimat is szép fehéren tartja. Sampont nem terveztem venni, mert még van itthon jó pár, de amint megláttam ezt az új, olajos Gliss Kur-t, nem tudtam ellenállni, főleg fele áron. Ezen kívül még egy Mixa arcápoló krémet is vettem, mert nagyon sok jó véleményt halottam a márkáról. Kíváncsi leszek, hogy mennyire fog nekem beválni. 🙂 Ezen kívül még vettem három Trend It Up! szemceruzát, darabját mindösszesen 200 Ft-ért.

Hát, ennyi lenne. A Pepcoban is vettem bár lakásdekorációs dolgot, meg bögrét, de azokra nem volt kupon, úgyhogy nem volt hivatalosan a Glamour napok része. 😀 Most sem vittem túlzásba a költekezést, de így is a két drogériában közel 10.000 forintot spóroltam, amiért már megérte megvennem azt a drága magazin… 🙂

Ivy Island ©, All Rights Reserved

KRESZ vizsga

Mint már azt egy korábbi bejegyzésemben említettem, a KRESZ tananyagát én online kaptam meg, végig magam tanultam, ami azért is volt jó, mert a saját időbeosztásom szerint haladhattam. Másfél hónap leforgása alatt végeztem is az egésszel, majd befizettem a vizsgadíjat és vártam az e-mailt, a vizsgát tartalmazó időponttal. Úgy számoltam, hogy legkorábban a jövőhéten, vagy utána tudok majd menni, de mint az múlthét csütörtökön kiderült, a mai napon esedékes vizsgára be tudtak szorítani. Ez váratlanul ért, de ugyanakkor örültem neki, hiszen legalább hamarabb túl estem rajta.

beautiful, mountains, and new mexico image

Az oktató azt írta, hogy a kezdési időpont előtt legalább negyed órával legyek ott, hogy az adategyeztetés gördülékenyen meglegyen. Mindig, mindenhol korán ott vagyok, de most végképp: már háromnegyed órával a kezdés előtt ott tébláboltam a vizsgáztatási hely előtt. Szerencsére az előrejelzett eső sehol sem volt, így nyugodtan tudtam kint várakozni. Aztán, 20 perccel a kezdés előtt bementem a váróterembe. Arra számítottam, hogy majd öt perc elteltével bemehetünk, de nem így lett. 5 perc késéssel az eredeti vizsga időponthoz képest mehettünk csak be, majd miután mind a 11-en igazoltuk magunkat a személyinkkel, leülhettünk a kis fülke-szerű falakkal elválasztott érintőképernyők elé.

Először az adataink jelentek meg a képernyőn, azokat kellett leegyeztetni, majd ezek után következett a két próbakérdés, amellyel gyakorolhattuk a kezelendő felületet. Egyáltalán nem volt idegen, szerencsére az online tananyag végén lévő próbavizsga pontosan ugyanígy nézett ki, amit én legalább 15-ször végigzongoráztam. Így hát a kérdések többségét ismertem, de ennek ellenére nem kapkodtam el, mindegyiket legalább kétszer átolvastam. Egyetlen egy olyan volt, amivel eddig nem találkoztam, így a logikus választ kerestem rá. Végül, körülbelül 15 perc alatt megválaszoltam az 55 kérdést, és a 75 pontból mindösszesen 3-at veszítettem, így sikeres lett a vizsgám. Gyorsan aláírtam a jegyzőkönyvet, és harmadikként távoztam. Annyira boldog voltam, hogy azt nem is tudnám szavakba önteni! A fáradtsági szintemről pedig nem is beszélve… Ülve el tudnék aludni.

america, highway, and photography image

Nem mondom, hogy nem tartottam ettől a vizsgától, főleg azért, mert apró dolgokon lehet a legnagyobbakat bukni, de a közérzetem sokkalta jobb volt, mint az elsősegély vizsgám előtt. Attól szabályosan rettegtem… De az is elsőre sikerült, mint ahogyan a KRESZ is. 😀 Így hát még egy lépéssel közelebb kerültem a jogosítvány megszerzéséhez. Már csak a gyakorlati oktatás van hátra, és a forgalmi vizsga, aztán jöhet az autó! Természetesen ezekről is be fogok számolni, hátha akad valaki, akit érdekel a téma, vagy segít neki az, amit leírok. 🙂

Képek: WeHeartIt.com

Ivy Island ©, All Rights Reserved