Helló, augusztus!

Őszintén nem bánom, hogy már “csak” egy hónap van hátra hivatalosan a nyárból. Kissé elegem van már a hőségből, de leginkább a bogarakból… menjenek csak vissza a pokolba, ahonnan jöttek.

Ez a hónap sem fog másról szólni, mint a vezetésről. Szeretném, ha a végére elérném azt a szintet, amivel már mehetek forgalmi vizsgára. Nagyon nagy szükségem lenne egy saját autóra, de amíg nincs meg a jogsim, értelmetlen vennem. Úgyhogy az is az őszre marad… Év elején még azt hittem, hogy mostanra már meglesz mind a jogsim, mind az autóm, de hát ember tervez, a sors meg végez. Máshogy alakult. Kezd nagyon elegem lenne az oktatómból is, állandóan késik, mindent elfelejt, és ráadásul olyan stílusban kritizál, hogy múltkor már nem bírtam megállni, hogy ne szóljak neki vissza… Új után nem akarok nézni, mert egy: kicsi a város, mindegyik oktató ismeri egymást, így tuti, hogy azok is kiszúrnának velem, kettő: nincs rá garancia, hogy jobb lenne egy másik ember. Őt már nagyjából megszoktam, ismerem az idióta tulajdonságait, így tudom, mire számíthatok. Valahogy majd összeszorítom a fogam, és kibírom, ha törik, ha szakad.

August, summer, and pineapple image

Ezen kívül terveztem ugye ősztől elkezdeni a fotós tanfolyamot, de most, hogy a kormány volt olyan kedves, és bejelentette: az OKJ rendszer megszűnik és helyette más lesz, patt helyzetbe kerültem. Fogalmam sincs, hogy mi lesz helyette, hogy egyáltalán lesz-e lehetőség művészeti/kreatív szakmákat is megszerezni, vagy azok már csak egyetemi képzésben lesznek elérhetők? Minek álltak volna elő egy kidolgozott tervvel?

Na, de egy kis pozitívum: elérte a blog a 49.000 látogatót, ami egyszerűen elképesztő. Köszönöm szépen mindegyikőtöknek! ❤

Legyen varázslatos augusztusotok!

Kép: WeHeartIt.com

Ivy Island © All Rights Reserved

 

Reklámok

Soproni kirándulás

Eléggé eltűntem az utóbbi hetekben, ne haragudjatok. Az a helyzet, hogy próbálok minél kevesebb időt a laptop előtt tölteni, és amit el is töltök, az is általában írással vagy fényképek szerkesztésével telik (na, meg sorozatnézéssel). Tegnap voltunk egy gyors, egynapos kirándulás erejéig Sopronban, így gondoltam írok róla pár sort, illetve megosztok veletek néhány általam készített fényképet is. 🙂

Szerencsénkre van közvetlen buszjárat a falunkból Sopronba, így átszállás nélkül érhettük el a várost. Az út amúgy autóval mindösszesen egy óra lenne, de busszal körülbelül 110 percbe telt, mire beértünk a központba. Jó, számítottunk arra, hogy torlódás lesz a város bevezetőszakaszánál, de akkor is jobb lett volna, ha kevesebb időt kell tehetetlen üldögéléssel eltöltenünk. Ráadásul az utak borzasztóan rosszak voltak (igaz, hogy a busz a köztes településeket érintve haladt – Szil, Beled, Röjtökmuzsaj, és a többi). Még szerencse, hogy nem ettem sokat reggelire, mert tuti kirázta volna belőlem az egészet. Viszont ami pozitívum volt, az az, hogy alig voltak a buszon. Úgyhogy ezt a Balatonfüred-Sopron járatot meleg szívvel ajánlom, ha nem szeretitek a tumultust!

Na, de térjünk is rá magára, a városra! A buszállomás mellett található Lackner Kristóf utcán érhető el a központ (várkerület), ami alig két-három perc sétát vesz igénybe. A nevezetességek közül többet is megnéztünk, igaz, csak kívülről, mert vagy nem lehetett bemenni (magántulajdon), vagy pedig nem voltam hajlandó kifizetni a túlárazott belépőt. Ilyen volt például a Tűztorony, aminek szívesen felmentem volna a kilátójába, de sokalltam az 1100 Ft-os jegyárat… Tudom, smucig vagyok, de hát nincs mit tenni. Egyébként sem tudom, hogy miként viseltem volna a magasságot, ugyanis van némi tériszonyom, ami ugyan javult némileg az elmúlt évek során, de nem vagyok biztos abban, hogy eleget. 🙂 Ami elsősorban érdekelt, az a Schreiner-ház volt, ami hatalmas meglepetésként fogadott, amikor még itthon elemeztem a város térképét. Ez az épület ugyanis az én vezetéknevemet viseli. Fogalmam sincs, hogy a felmenőimé volt, vagy sem, de elég valószínű, mivel ezt a meseszép házat eredetileg az 1700 években építették, és az én sokszoros ükapám is akkor tájt települt be az országba. Sajnos semmiféle részletet nem tudtam kideríteni a ház egykori tulajdonosait illetően, mivel nem múzeum, hanem lakóház lett belőle az évek során… 😦 Az épület szépségéből ez azonban mit sem vett el!

A Schreiner-ház közvetlen szomszédságában van az Evangélikus Templom, és onnan visszafelé haladva érhető el a Soproni Nagyboldogasszony templom (más néven bencés templom vagy Kecske-templom), ami az egyik legkivételesebb építménye a városnak. A Fő téren álló remekmű a 13. és 14. században épült, ami már önmagában eszméletlen, hát még a templom belülről! Picit félve mentünk be a hatalmas, nehéz ajtón, ami mögött kissé sötét volt, de amint beértünk a gótikus templom főhajójába, elállt a lélegzetünk. Szinte már-már barokkos szépségű díszítettség látható az épület minden egyes szegletében. Csodálatos boltívek, oszlopok, és káprázatos oltár, olyan szószékkal, amilyet még a nagy bazilikák is megirigyelhetnek! Maga a templom ingyen látogatható, azonban az alaksorban található temetkezési hely megtekintéséhez belépőjegyet kell váltani. Én egyáltalán nem szeretem az efféle “helyiségeket”, így nem is bántam, hogy épp le volt zárva. A templom falai egyébként több koronázásnak és országgyűlésnek voltak tanúi, ezen kívül pár nemesi család temetkezési helyéül is szolgál(t).

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A templom megtekintése után kezdtünk megéhezni, a déli harangszónak is rég vége volt már, így próbáltunk találni egy helyet, ahol megebédelhetünk, de mindenhol nehéz ételek és horribilis árak fogadtak, így visszasétáltunk a buszállomásra, hamburgerezni egyet. 😀 Mivel a központban csak földalatti mosdót találtunk, így ezt a problémát is a buszállomáson oldottuk meg, ahol elég kulturált WC van.

Mivel még bőven volt időnk, így visszasétáltunk a színház utcába, hogy a Petőfi térre érve megtekinthessük a színházat. Hát… csalódtam. Igaz, nem néztem meg az épületet online, de akkor is. Szerkezetileg alapvetően szép, de azok a cifra motívumok, az idétlen emberi alakokkal a tetején… no comment. Hozzá közel található azonban a Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központ, ami előtt található a SOPRON felirat, mellyel lehet fotózkodni, ezen kívül félbevágott Trabantokat is találni, amiket bűn kihagyni, legyen akárhány éves az ember. 🙂 Szívesen megnéztem volna a kulturális központot belülről is, de már nem sok időnk volt, meg eléggé el is fáradtunk, így visszaindultunk a buszállomásra. Hasonló kialakítású egyébként, mint a veszprémi, csak ez sokkal tisztább (ez az igazság, na). Egy röpke, gyors kirándulásnak kiváló volt, bár nagy meglepetés volt az, hogy több a fogorvos, mint az étterem… 😀 Nagyon látszik a városon a német/osztrák hatás. Szinte mindenhol két nyelven találhatóak meg az információk, úgyhogy ha hozzám hasonlóan épp gyakorlod a nyelvet, akkor Sopron belvárosa kiváló hely számodra!

Nagyobb felbontású képekért látogasd meg a facebook oldalam: https://www.facebook.com/matildivettphotography/

Ivy Island © All Rights Reserved

Július

Ennek az évnek a fele már eltelt. Őrület! Az előző hónap folyamán visszaesett a bejegyzések száma, és sajnos most sem tudom megígérni azt, hogy hetente több alkalommal fogok jelentkezni. Vannak terveim a blogot illetően, de fogalmam sincs, hogy belőlük mennyit és mikor tudok megvalósítani…

Úgyhogy most csak annyit mondok, hogy időnként azért jelentkezni fogok. Nem kell aggódni, nem tűnök el végleg. 🙂

Nektek nagyon szuper júniust kívánok, tele élményekkel! A nagy melegben pedig vigyázzatok magatokra! ❤

summer, july, and hello image

Kép: WeHeartIt.com

Ivy Island © All Rights Reserved

Megoldás szúnyogok ellen

Kicsit elmaradtam a bejegyzéseket illetően, ezért elnézéseteket kérem. Elég sok minden jött most közbe, tegnap például már 100 percet vezettem autópályán. Nem vagyok ellátva sok szabadidővel, a legtöbbet kint, a kertben töltöm, vagy hulla fáradtan csak pihenni próbálok. Igyekszem majd júliusban több bejegyzéssel érkezni, de nem ígérek semmit…

Na, de térjünk is rá a lényegre, ami nem más, mint a szúnyogok. Nálunk rengeteg van, főleg az esős időszakok után lehet megőrülni tőlük. Ennek tetejében még egy folyó és egy patak is van a közelben, és irtást egyáltalán nem végeztek még. Az invázió elején sikerült megint egy csúnya allergiás reakciót produkálnom, az egyik csípés akkorára dagadt, mint a tenyerem. Éppen ezért, ha a valaki, hát én tudom, mi az, ami ilyenkor segíthet. A kalciummal felesleges próbálkoznotok, ha ilyen jellegű dagadást észleltek magatokon. Antihisztamint tartalmazó allergiagyógyszerre van szükség, még pedig minél hamarabb. Én a Claritine-t szedem, már majdnem egy hónapja. Sokat segít, nem csak az újonnan szerzett csípések kordában tartásában, de a pollenérzékenységemet is tekintve.

Ezen kívül a viszkető, piros gyulladásra a legjobb a Biomed Árnika krémje. Már többször írtam róla, különféle bejegyzésekben (az ízületi gyulladásomat is csak ez képes lehúzni). Csak egy igen enyhe, gyógynövényes illata van, hamar beszívódik, de csípésekre érdemesebb vastagabb rétegben felvinni, naponta többször. Ebben ez esetben hagyhat egy enyhe, sárgás filmréteget maga után, de az eredmény tekintetében abszolút nem zavaró. Ha tehát nem vagytok allergiásak ennek a krémnek egyik összetevőjére sem, meleg szívvel ajánlom, legyen szó bármiféle bőr-, izom-, vagy ízületi gyulladásról.

mosquito control virginia and mosquitos image

Az igazi megoldás azonban nem a csípések kezelése, hanem azok megelőzése lenne. A drogériák és a szupermarketek polcain rengeteg különféle, bőrre és ruhára egyaránt fújható szúnyogriasztó spray-t lehet látni. Én többet is kipróbáltam, és egyik sem segített, úgyhogy ne dobjátok ki rá a pénzt! Ezeken kívül természetesen próbáltam ellenük alkalmazni a fokhagymát, a levendulát, a zsályát, a citromot, amiket általában ellenük ajánlgatnak, de semelyik sem volt rájuk hatással. Elegem lett a magyar cikkekből, ahol mindig ugyanazokat a tippeket ismételgetik. Felmentem egy amerikai kempingezős blogra, ahol a citronellát ajánlották. Ez a növény nem keverendő össze a citromfűvel, mivel azt is szokták javasolni szúnyogok ellen, de az nekem egyáltalán nem vált be. A Rossmann-ban vettem egy citronellás illóolajat, 100%-os tisztaságút, és azzal kezdtem el bekenegetni a nyakamat, a karjaimat és a lábaimat. Csodák csodájára azóta egyetlen egy csípéssel sem gazdagodtam. Nem akartam elhinni, hogy ennyire egyszerű a megoldás, én meg évek óta szenvedek, teljesen feleslegesen. Azóta a mosások alkalmával az öblítőhöz is cseppentek 2-3 cseppet az illóolajból, így nem csak szuper friss illatuk lesz a ruháimnak, hanem még védelmet is nyújtanak a vérszívók ellen. Ezen kívül érdemes vízben feloldva 1-2 literes permetező segítségével befújni a házhoz közeli növényeket, bokrokat, a kert árnyékosabb helyeit, ahol nagyobb számmal fordulnak elő.

Őszintén remélem, hogy ezekkel a tippekkel segíteni tudtam nektek is abban, hogy védve legyetek a szúnyogok ellen, főleg most, hogy egyre több a veszélyes faj hazánkban is.

Kép: WeHeartIt.com

Ivy Island © All Rights Reserved

Rózsaszín haj otthon?

Ma már szinte nincs olyan árnyalatú hajfesték, ami ne lenne elérhető a drogériák polcain. Nem nehéz tehát kísértésbe esni egy-egy különlegesség láttán. Én ugyan már régóta ki szerettem volna próbálni egy pasztell rózsaszín árnyalatot, de eddig nem volt hozzá merszem. Most azonban, miután hosszú percekig vacilláltam a hajfestékes polc előtt, végül egy szőke árnyalat helyett ezt a rózsaszínt választottam.

P1000309

A dobozon mesés a szín, de egyáltalán nem vártam ugyanilyen eredményt, hiszen ehhez szinte platinum szőkére kell kivilágosítani a hajat. Ezt viszont nem akartam, de nem is bántam volna egyik árnyalatot sem azok közül, amiket a doboz hátulján mutattak, a különböző eredmények között. Sok reményt fűztem ehhez a festékhez, mivel egy kettő az egyben termékről beszélünk, tehát egyben fest és világosít is.

A tubusa ugyanolyan, mint ami a hajfestékek dobozaiban általában található. Egy színelőhívót és egy festékkrémet kellett összerázni. Miután ez megvolt, elkezdtem felvinni először a hajtöveimre. A szokottnál azonban sűrűbb állagú krémről volt szó, így kissé nehézkesen jött ki a tubus vékonyka csőrén. Egy idő után azonban már egyre könnyebben tudtam a festéket a hajamra juttatni. Féltem, hogy nem lesz elég, de végül – teljesen kiürítve a tubust – csak jutott az egész hajkoronámra. 30-45 perces várakozási időt írt az útmutató, én 50 percet hagytam fent, biztos, ami biztos.

P1000314

A képen látszik, hogy inkább vöröses árnyalatúnak tűnt, így picit megijedtem, nem akartam újból vörös hajat… Aztán, amikor letelt az 50 perc és elkezdtem lemosni a festéket, már láttam, hogy nem lett olyan vörös, mint másfél éve volt, de ugyanakkor a rózsaszín árnyalatnak sem volt nyoma. Volt a dobozban még egy balzsam, ami lila árnyalatú volt, gondolom azt a célt szolgálta, hogy a rózsaszín még jobban előjöjjön. Hát az én hajamon ez sem segített. Már vizesen láttam, hogy nem sokat változott a szín, majd száradásnál vált mindez bizonyossá. Inkább csak világosított rajta… Egy két tincsen fellelhető némi rózsaszínes árnyalat, de ennyi. Mondanám, hogy nagyot csalódtam a termékben, de igazság szerint esélyes volt az, hogy a hajam megint nem úgy fog viselkedni, ahogyan azt én szeretném… 🙂

Nem baj, jó lesz ez egyelőre. Nyár vége felé majd újból befestem, csak még azt nem tudom, hogy szőkébbre fogom, vagy inkább veszek egy barnát, hogy ne kelljen a lenövéssel bajlódnom. Meglátjuk. Ezt a festéket mindenesetre csak akkor ajánlom, ha nagyon világos szőke a hajatok.

Ivy Island © All Rights Reserved

Helló, június!

Ma reggel beletelt egy kis időbe, mire valóban realizálódott bennem az, hogy itt van a nyár. A május számomra hihetetlenül gyorsan eltelt. Azóta elkezdtem vezetni, tegnap már a forgalomban is eltöltöttem közel fél órát, úgyhogy ez a hónap leginkább arról fog szólni, hogy minél ügyesebben szívjam magamba a tudást, és tudjak le minél több órát. A forgalmi vizsgám szerintem biztos, hogy nem júniusban lesz, mivel egy héten általában csak kétszer nyílik alkalmam vezetni, sok a diák, de nem panaszkodom. A lényeg, hogy tanuljak meg mindent, amit kell, nem számít, mennyi időbe telik. Mondjuk akad, aki már 80 óránál tart, holott 30 a kötelező… Kétlem, hogy nekem szükségem lenne ennyi időre, amikor úgy vezettem forgalomban a negyedik órámon, hogy előtte sosem ültem volánnál. 🙂 Szerencsére gyorsan tanulok, ami szerintem annak is köszönhető, hogy imádok vezetni.

Ezen kívül más tervet is kieszeltem magamnak. Ebben a hónapban szeretném végre teljesen befejezni a szobámat, amit ma az utolsó fal festésével már el is kezdtem. Ezen kívül még mindig erősen gondolkodom azon, hogy kéne egy vlogot indítanom. Valószínűleg hol angolul, hol pedig magyarul lennének a videók. A twitteren több pozitív visszajelzést is kaptam, de itt, a blogon még senki sem írta, hogy érdekelné a dolog… Akkor viszont marad az angol nyelvű verzió. Jaj, jut eszembe! Eldöntöttem, hogy végre belekezdek a zongoratanulásba. Mindig is vonzódtam ehhez a hangszerhez, és azt hiszem eljött az idő ahhoz, hogy megtanuljam kezelni. Tervben van egy szintetizátor vétele (zongora túl drága és nagy lenne), majd először megpróbálkozom online elsajátítani a dolgot. Ha nem megy, akkor keresek majd egy zongoratanárt, bár a félénkségemnek és az időmnek jobbat tenne, ha ezt is autodidakta módon tudnám elsajátítani. Meglátjuk. 🙂

june, summer, and hello image

Fotózni is többet szeretnék ebben a hónapban, főleg, ha végre huzamosabb ideig jó idő lenne. Terveim tehát vannak bőven, már csak valahogy az időmet kéne úgy beosztanom, hogy jusson mindenre, anélkül, hogy kimerülnék…

Mindenkinek szépséges június kívánok! ❤

Kép: WeHeartIt.com

Ivy Island © All Rights Reserved

Első órám vezetésből

Tegnap délután végre sor került az első gyakorlati órámra, amit gondoltam, megosztok veletek is, a jogsihoz vezető utam részeként. Vasárnap beszéltem az oktatómmal, és akkor tudtam meg, hogy már kedden elkezdődhet a gyakorlati oktatás. Nagyon örültem neki, végig lelkes voltam, még meg is lepett, hogy előtte való nap sem voltam egyáltalán ideges. Na, aztán aznap reggel már egy kisebb gyomorgörccsel keltem, ami csak fokozódott a nap során. Bármivel is próbáltam lekötni magam, egész nap csak a délutáni óra járt a fejemben, és leginkább az, hogy vajon lesz-e vihar, vagy sem. Végig szép idő volt, de az előrejelzés 51%-os esélyt mutatott arra, hogy zivatar lesz a délután folyamán.

Mondanom se kell, amint elindultam a buszmegállóhoz, eleredt az eső. Aztán a városba érve még sütött ugyan a nap, de hihetetlen gyorsasággal közeledtek a baljósan fekete fellegek. Mivel majdnem egy órát kellett várakoznom, így egyre csak idegesebb lettem. Alapvetően nem félek a vihartól, de nem tűnt túlságosan biztatónak az, hogy az első órám dörgések és villámlások között teljen… Mielőtt elindultam volna a gyakorlópályára, szakadni kezdett az eső. Dörgésnek azonban szerencsére nyoma sem volt, így kicsit fellélegeztem. Most is – mind mindig – majdnem 15 perccel előbb odaértem, így várakozhattam az esőben. Aztán megérkezett az autó, amit még egy másik diák vezetett, de beültem mögéjük. Ekkor derült ki, hogy csúszott a forgalmi vizsga, így az egész nap felborult. Mondtam, hogy nem gond, elérem így is visszafelé a buszt. Mentünk még pár kilométert a városban, majd vissza a pályára, ahol én következtem.

automatic driving lessons image

Természetesen azzal kezdtem, hogy elmondtam, sosem vezettem még életemben. Ez kicsit meglepte az oktatómat, de egyáltalán nem rémült meg tőle. Először átvettük azt, hogy indulás előtt mik a teendők. A KRESZ vizsgám már több, mint egy hónapja volt, így egy-két dolgot elfelejtettem azóta, de rögvest eszembe jutott minden, amint említésre kerültek a részletek. Beállítottam az ülést (a kormányt nem lehetett), a belső és a külső tükröket, majd jöhetett a gyújtás és a kézifék kioldása. Ezután a műszerfalon felgyulladó piktogramokat vettük át, amik nagy részére emlékeztem. Leállítottam az autót, majd utána újból gyújtás, és legnagyobb meglepetésemre indulás. A legjobb barátnőm ugyan mondta, hogy ő is vezetett már az első órán, de én úgy gondoltam, hogy mivel még előtte sosem próbáltam egy métert sem menni, így nem vállalja be azt, hogy elvezessem a  kocsit, de tévedtem.

Felengedtem a kuplungot, és elindultunk, lépésben. Ekkor még a gáz közelébe sem tehettem a lábam, és nem is bántam, mert valljuk be őszintén, rémisztő lett volna első vezetésnél gyorsan menni. A kormány mozgatásába szinte azonnal belejöttem, csak annyit gondom volt, hogy a kanyarok után az út jobb oldalára érkezzem vissza. Picit manővereznem kellett, de nem baj, majd megszokom. Ezek után szlalomoztam egy kicsit, kikerültem több parkoló autót, majd a KRESZ szabályaitól függetlenül megálltam az első keresztezősénél. Még jó, hogy így tettem, mert egy balról érkező furgon lassítás előtt hajtott át előttünk, pedig nekünk lett volna elsőbbségünk. Az oktatóm el is mondta, hogy rögvest kaptam egy remek példát olyan esetről, amikor a forgalmi partnerünk nem ismeri a KRESZ-t. Nem elég, hogy a jobbjáról érkeztünk, ő még murvás útról is jött, így mindenképp elsőbbséget kellett volna adnia nekünk. Ezt viszont nem tette. Még jó, hogy eldöntöttem, eleinte mindig megállok, mindenkit elengedek, mert simán belém jöhetett volna balról (jó, persze az oktatóm biztos lefékezett volna helyettem, meg egyébként is haladtam vagy 4 km/h-val…). Ezek után megkerültem egy fát, majd elindultam vissza, ahol parkoltunk. Ott vettem egy nagy bal kanyart, és újból végigmentem az előző útvonalon. Összesen három kört mentem, az utolsóban már a gázpedált is használtattam, kemény 20 km/h-val haladtam, ami még így is olykor soknak tűnt. 😀 Nem baj, majd belejövök a dologba.

driving lessons roscommon, driving lessons longford, and driving school athlone image

A következő órám péntek kora reggel lesz, ami azért is lesz jobb, mert egy: már vezettem, kettő: nem lesz annyi időm idegeskedni előtte, hanem felkelés, elkészülés, busz, majd irány a pálya. Megmutatta az oktatóm, hogy milyen kis vezetési füzetem lesz. Abban írjuk majd fel az órákat, és azt, hogy hány kilométert mentem. Összesen 580 km-t kell tennem a forgalmi vizsga előtt. Javarészt városi vezetés lesz, annak a negyede országúti, majd két éjszakai vezetés is. Ezt egyelőre még nem tudom, hogy oldom meg, mivel egyre később világosodik, a buszközlekedés este pedig egyenlő a halállal… Na, majd megoldjuk, maximum hazahozom magam a kocsival. 🙂 Összességben nagyon élveztem az első vezetésemet, amint elindultam az autóval eltűnt az összes félelmem. Már most érzem, hogy nagyon fogom szeretni, és reménykedem, hogy mindent hamar megtanulok majd.

Szeretnétek, ha beszámolnék több órámról is? Esetleg indítsak róla vlogot? Szerintem az oktatóm benne lenne a felvételekben. 🙂

Képek: WeHeartIt.com

Ivy Island © All Rights Reserved

 

Születésnap + a MET Gála legjobb ruhái

Nem, nem az én születésnapom, hanem a blogé! El sem hiszem, hogy ma 4 éve annak, hogy megnyitottam az oldal “kapuit”. Azóta 777 bejegyzést tettem közzé, hol termék-próbákkal, hol kreatív ötletekkel, hol pedig divattal kapcsolatosan. Ezalatt az idő alatt nagyon sokat tanultam, és sok kedves online ismerősre tettem szert a blognak hála. Remélem, hogy a következő egy évben is szívesen látogattok majd el ide! 🙂

bracelet, pandora, and love image

Ezen kívül tegnap előtt került megrendezésre az idei MET Gála, ami talán a legnagyobb olyan esemény, melyen minden híresség extravagáns viseletben jelenik meg. Itt úgy is lehet mondani, hogy kötelező az, hogy valaki eltérő és hétköznapinak még véletlenül sem nevezhető ruhát viseljen. Itt más szempontok alapján kell ítéletet hozni a megjelenésekkel kapcsolatban. Így hát, ahelyett, hogy mindenkiről elmondanám a saját véleményemet, inkább csak azokat osztom meg veletek, amiket én személyesen kedveltem.

Képek:

  • születésnapi: WeHeartIt.com
  • MET Gála: NYTimes.com

Ivy Island © All Rights Reserved

Írók hét főbűne tag

Ez egy különleges kérdésekből álló tag, kifejezetten olyanok számára, akik írással foglalkoznak. Nos, én csak hobbiszinten teszem ezt, de bevallom, nem bánnám, ha egyszer megélhetnék belőle. 🙂 Poppy volt olyan aranyos, és rám is gondolt a tag végén, amit ezúton is köszönök neki. Másokat én szerintem nem fogok megjelölni, de mindenki nyugodtan csatlakozzon, aki szeretne! 😉

Az egész tag eredetileg INNEN származik.

Kérdések:

 

  • Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?
  • Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted olyan jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?
  • Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?
  • Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?
  • Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?
  • Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?
  • Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?

Na, akkor lássuk most egyenként!

Kevélység: igazság szerint egy ilyen sincs. Az építő kritikákat mindig megfogadom, még akkor is, ha eleinte úgy érzem, megírtam az újabb Bibliát. (Bevallom, ilyen még nem történt.) Első és legnagyobb kritikusom az édesanyám, aki nagyon szeret olvasni, és anno ő is próbálkozott az írással; igaz ő inkább verseket alkotott, nem pedig regényeket, mint én. Ettől függetlenül ő nagyon jól látja a dolgokat, ezért mindig próbálom megfogadni a tanácsait. 🙂

book, glasses, and writing image

Kapzsiság: szerintem ez nem kapzsiság, hiszen az ember a filmekért és sorozatokért is fizet, ha mást nem akkor a TV vagy a net havidíjat. Akkor miért is ne kérnénk pénzt egy-egy könyvért? Ettől függetlenül fontos az, hogy legyenek mindenki számára elérhető történetek is, ezért imádom a Wattpadot. Na, de visszatérve az eredeti kérdésre: volt már ilyen történetem, amit megjelentetésre érdemesnek találtam, sajnos bele is estem egy online kiadó csapdájába, de tanultam a leckéből. Azóta csak Wattpadon osztom meg a regényeimet. Őszintén szólva, most, visszatekintve csak a jelenleg íródó, Fillandrya – A köd királysága c. regényemet jelentetném meg úgy igazából. A többi sem rossz, de inkább gyakorlásnak mondanám. 🙂

Bujaság: igazság szerint ma már fogalmam sincs, mi számít korhatárosnak. Részletekbe menő szexuális jelenetet még nem írtam, és szerintem nem is fogok, mert felesleges. Mindenkinek van annyi képzelőereje, hogy továbbvigye a dolgot, nem kell itt minden apró mozzanatot leírni. A kevesebb több! Véres jelenetet sem igazán tartalmazott még egy regényem sem, bár A Bátrak Falkája első részében volt akasztás, de abba sem mentem bele részletesen…

Irigység: volt, pont egy évvel ezelőtt, körülbelül. Nagyon tetszett a sztori és az író hangneme is, így nem csoda, hogy több ezres olvasottságnak örvend(ett). Nem is mondanám igazából irigységnek. Pusztán csak csodáltam, hogy milyen jól képes megfogalmazni a gondolatait, főleg egyes szám első személyben (én mindig harmadikban írom a regényeimet, elbeszélőként). Persze szerettem volna, ha az én történeteimet is ennyien látják, de tudtam, hogy ezért bizony meg kell dolgozni. Hibája biztos volt, de én annyira szerettem, hogy nem emlékszem rá. 😀

app development and mobile app development image

Falánkság: igen, egyszer. Aztán persze az lett a végeredménye, hogy az egyiket tovább írtam, a másikat pedig félbehagytam. Azóta is ott hever valamelyik dobozban, arra várva, hogy valamikor kezdjek vele valamit. Majd talán, egyszer… 🙂

Harag: ilyet még nem tettem, csak a saját sérelmeimet vittem át a történetbe, hogy mások is megtudják, “nem minden arany, ami fénylik”. Mondanom se kell, hogy nem lett a legjobb művem, de hát gyakorlásnak jó volt. A karakterekre visszatérve: természetesen mindegyiket úgy formálom meg, hogy a tapasztalataimból veszek mintát. Hol a saját tulajdonságaimat, hol az általam elvártakat, hol pedig másokét veszem elő, de sosem vezérelt még bosszúvágy. Felesleges. Mindenki megkapja, amit megérdemel. Csak türelmesen várjuk meg!

Lustaság: komolyan mondom, ilyen sem fordult még elő velem. Mindegyik regényemet, amit félbehagytam, azért tettem, mert nem éreztem elég jónak a történetet, vagy már nem tudtam továbbvinni/fejleszteni. Alapvetően lusta természet vagyok, de nem akkor, ha írásról van szó. Ha valamiben nagyon hiszek, akkor akár naponta 6-7 oldalt is képes vagyok írni. (Mint például most a már az előbbiekben említett regényem esetében. Self-promotion: KATT IDE a könyvért.)

Nagyon jók voltak ezek a kérdések, lelkesen válaszolgattam meg mindegyiket. Még egyszer köszönöm Poppy, hogy részese lehettem ennek! ❤

Képek: WeHeartIt.com

Ivy Island © All Rights Reserved

Szőkítés otthon – avagy L’oréal termékeket teszteltem

Évekig festettem a hajam vörösre, amikor tavaly nyáron úgy döntöttem, hogy abbahagyom. Használtam kétféle hajfesték-eltávolító technikát is, amik használtak ugyan valamelyest, de az évek alatti elszíneződést nem tudták megszüntetni. Mivel nem akartam további kezelések alá vetni a hajam, így fél éven keresztül hagytam, had nőjön le. Igen ám, de csak a felére sikerült, a hajam alján pedig még mindig intenzíven jelen volt a rézvöröses árnyalat. Már annyira zavart, hogy kétféle színű a hajam, hogy eldöntöttem: véget vetek ennek.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Két terméket vettem; az egyik a L’oréal Paris Colorista Brunette Bleach, amit kifejezetten barna hajra fejlesztettek ki, a másik pedig egy L’oréal Paris Excellence Creme hajfesték, aranyszőke árnyalatban. Ez tetszett meg a legjobban, ugyanis hasonlít az eredeti, nyári hajszínemhez, mégis van egy sokkal melegebb fénye. Várni akartam velük a hétvégéig, de természetesen a türelmetlen fejem nem bírta ki addig. Így hát már hétfőn nekiálltam a szőkítésnek.

Ezelőtt sosem használtam szőkítőt, ahogy hidrogén-peroxidot tartalmazó festéket sem, így nem tudtam, mire számíthatok. Egy pár órás allergia-tesztet elvégeztem a karomon; szerencsére nem csapott ki egyik adalékanyag sem. Ezek után összekevertem a színelőhívót a szőkítő folyadékkal és porral egyaránt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A por miatt elég sűrűvé vált a krém, éreztem, hogy nem tudom majd egyenletesen eloszlatni, de minden tőlem telhetőt megtettem. A végén, amikor szinte az egész flakon a hajamon volt, szinte összeállt, olyan sűrű krémről beszélünk. A szaga nem volt épp kellemes, de kellemetlennek sem mondhatnám, volt már dolgom sokkal büdösebb hajfestékekkel is. Ezek után már csak várnom kellett. 40 percig hagytam a hajamon, majd bő vízzel leöblítettem, és kezeltem a sárgaság elleni balzsammal. Amikor először tükörbe néztem, hatalmasat nevettem. A képen ugyan nem látszik, de konkrétan sárgás árnyalatúvá vált a hajam, pont olyanná, amilyenné elvileg nem lett volna szabad. Úgy, hogy nincs is sötétbarna hajam…

A vöröses-sárga színtől tehát nem sikerült megszabadulnom. Kissé csalódott voltam, de nem estem kétségbe, hiszen még hátra volt a hajfesték, amit másnapra halasztottam, hogy a hajam pihenhessen egy kicsit. A szőkítés után egy nappal elővettem az Excellence Creme hajfestéket, aminek tubusához volt még egy kefés fej is, ami nagyon jól jött, és a segítségével könnyedén és egyenletesen el tudtam oszlatni a hajfestéket. Ezen kívül még volt a dobozban egy előkezelő balzsam is, ami a haj védelmét szolgálja. Nos, mondanom se kell, hogy kevésnek bizonyult, bár ez nem lepett meg, hiszen nagyon sűrű a hajam, így ez gyakran előfordul.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Legnagyobb meglepetésemre a hajfesték sokkal büdösebb volt, mint a szőkítő. Ezt a benne lévő ammónia magyarázza. Ezen kívül volt még a festékben is hidrogén-peroxid, így annak is világosítani kellett a hajamon. Tette is a dolgát, már a 30 perces várakozási idő felénél látszódott, hogy változik a hajam színe. Csak azért szorítottam, hogy végre tűnjön el a vörös a hajam aljából, és legyen egységes a szín. Ezt szerencsére sikerült is elérnem. Nagyon boldog voltam, amikor megpillantottam a végeredményt, nagy kő esett le a szívemről. Kissé túl korán megijedtem a szőkítő után, de felesleges volt, hiszen a hajfesték mindent megoldott. Még mindig maradt vöröses árnyalat a hajamban, de szerintem ez a természetéből is adódik. A színe azonban nagyon szép, egyenletes, csillogó, olyan, akár a karamella (a jobb oldali képen még kissé vizes volt, így ez nem látszik annyira). Elégedett vagyok a kapott eredménnyel, még úgy is, hogy kissé eltér a csomagoláson feltüntetett árnyalattól.

A hajfestéket tehát meleg szívvel ajánlom, eddig ez volt a legjobb, amit használtam, a szőkítő sem rossz, de ha sűrűbb a hajad, akkor vagy vegyél két dobozzal, vagy számíts arra, hogy narancsos-sárgás lesz, főleg, ha erre alapból hajlamos a hajad. 🙂

Ivy Island ©, All Rights Reserved

(Ez a bejegyzés NEM VOLT szponzorálva!)